"Az érdek, legyen bár anyagi, nem érvényteleníti a beavatkozás erkölcsi tartalmát"

Kevés örökérvényű megállapítás szűrhető le a történelmi események tanulmányozásából, de ezek közül az egyik, hogy a hatalmi csoportosulások mindig is kedvelték/kedvelik erkölcsi sztaniolba csomagolni szimpla terjeszkedésüket (kezdve Amerika felfedezőivel, folytatva az angol és más gyarmatosítókkal), mert az jól sulykolható az ágyútöltelékek és a hátország pógárai számára.
Az erkölcs nem objektív mérce.

Az USA dönthetett volna a Németország mellett való beavatkozás mellett, a mocskos komenista SZU ellenében (amerikai közvetítéssel Németország békét köt Angliával, és annyi, az angolok örültek volna, mint majom a farkának), és azt ugyanilyen jól meg lehetett volna magyarázni, miért arra az oldalra állt.
Ma nem a náci haláltáborok lakóinak halálával lennének tele a könyvtárak, nem róluk készítenének Oscar-díjas filmeket, hanem a szovjet Gulag lakóinak szenvedéséről és haláláról, na meg a Holodomorról, a mesterségesen előidézett ukrán éhínségről, ami 7-8 millió áldozatot követelt 1933-ban.

Az alternatív jelenkorban a szabad gondolkodók kérdésére, hogy miért szövetkezett az elvetemült náci rendszerrel az USA, ugyanaz lenne a válasz, mint most: a kisebbik rosszat választottuk...
Ne felejtsük el, hogy a II. vh-ban (és közvetlenül utána) vált a SZU nagyhatalommá, addig különösebben nem izgatott senkit a potenciálja, nagyszámú katonából álló, de elmaradott, elavult eszközökkel felszerelt hadserege.

u.i.: érdemes azon is elgondolkozni, hogy ha a náci rendszer NEM munkálkodik a zsidók kiirtásán, vajon ma mit gondolnánk róluk, mennyi különbség lenne akármelyik dél-amerikai szélsőjobb huntával összehasonlítva?