Tök igazad van, nem tudhatom, milyen volt a konkrét szituáció akkor, ott, csak annyi infó alapján mondtam el az érzéseimet, amit te leírtál. és ez csak az én reakcióm lett volna egy ilyen kijelentésre, valószínűleg ÉN nem azt éreztem volna, hogy de szerencsés vagyok, hogy megmentettek, hanem, hogy még utórezgésként egy kicsit ijesztgetnek azzal, hogy "mi lett volna ha". de ez az én személyes hüjeségem... elnézést, nem akartalak ám megbántani...
az biztos, hogy az első alkalommal nem volt erőm, bátorságom elégszer kérdezni, adott esetben vitába szállni, egy végletekig alárendelt szerepbe kormányoztam magam, amit most, a második alkalommal szeretnék elkerülni...

két császár után pedig már én se szaroznék, dalolva kérném a harmadikat... :) (izé, ez még titkos az apuka előtt is, de nagyon szeretnék ám harmadik gyereket:)