amellett, hogy javarészt igazad van szerintem is abban, amiket írsz, azért hozzátenném, hogy én a második gyereknél (első császár volt) vajúdtam, aztán a fájások kezdtek elmúlni. Szülésznő - nem kicsi tapasztalattal a háta mögött - császárt javasolt, majd utána a dokim is egyetértett vele. Császár közben, mikor a méhemhez hozzáért a doki, hirtelen szétrepedt a heg. Én ebből csak annyit vettem észre, hogy nagyon sokat szivattyúztak... utána mondták, hogy valószínűleg vajúdás közben ugyanez történt volna és akkor nem biztos, hogy akár én, akár a gyerek túléljük a szülést/születést...
tudom, sok benne a "ha" meg a "valószílűleg" meg a "lehet"...

S.