Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy eddig két tanító nénit tudtam megfigyelni közelebbről, az egyik nagyon-nagyon szimpatikus volt (torna órákat szoktam látni, sokszor tartják azt is a szabadban, meg azt ahogyan az udvaron játszanak), tudott fegyelmet tartani, ment az óra, a renitenseket is kézben tartotta, de amikor arról volt szó, akkor tudott dédelgetni is. Számolgatom, hogy talán pont ő jutna Ajnáéknak, mert most harmadikosai vannak.
A másik tanító néni így amit láttam nem volt annyira szimpatikus, de persze tanítani nem láttam. Egy-két szülővel beszéltem, szerintük nagyon jó, hoyg ennyire kevesen vannak, nagyon jól megtanultak olvasni, mert annyi idő volt a gyakorlásra.
Viszont rémisztően borzalmasak az ünnepségek műsorai (együtt van mindig az ovissal, azért látom), az első után szóhoz sem jutottam konkrétan annyira rémisztően rossz volt. De lehet, hoyg lesz fejlődés, az idei egy fokkal jobb volt, csak ne énekelnének, mert az rémes.:-) Bár az is lehet, hogy az én zeneiben edződött fülem nem bírja nagyon az ilyet.
Azt tudom, hogy van lehetőség külön angolra, ami jó, mert Ajnának nagyon jó nyelvérzéke van, ezért ha bírja harmadiktól szeretném, ha járna, viszont jó lenne valami zene is (nem kell, hogy zenész legyen, én sem vagyok az, de fontosnak tartom), és az egészen biztosan nincsen, tehát arra valahogy vinni kell, de akkor vihetem magammal a másik kettőt is...
Nyilván nekem amúgy sokkal, sokkal egyszerűbb lenne az ovi melletti iskola, egy helyre kellene csak menni, de az én kényelmem azért nem az első szempont.

Eleinte nagyon elutasítottam ezt az iskolát, de ahogyan egyre többet látok, mégis valahoyg egyre jobban hajlok erre. Különösen ahogyan anyukám mondja, hogy már az ő kicsi iskolájukba is 30 gyereket vettek fel elsőbe..

Amúgy meg azt hiszem gyerek függő is a törés, én harmadikban váltottam, és habár jobb lett az életem ettől, nem tudtam rendesen integrálódni. A tesóm negyedikben váltott és rengeteg új barátja lett.