Igazad van, most látom is, hogy sután fogalmaztam. Nem is azt szerettem volna kihozni a dologból, hogy mindez az ovi vagy az ottani pedagógusok hibája volt, mert szerencsére kiváló, ideális ovit és ovónéniket fogtunk ki, ők megtettek minden tőlük telhetőt. Ez az egész valahogy olyan "szükségszerűség" volt, az a helyzet, amikor a dolgok túlnőnek a kereteiket. Sokszor érez ilyesmit az ember felnőtt korában is, mondjuk a munkahelyén. Tavasz felé már, amikor mentünk reggel és ment a sok kicsi mellettünk, a gyerekekre és rám is az volt "írva", hogy "Mit keresünk mi még itt?" :-)) Nnnna, ezt jól elmagyaráztam... :-))) 

Unatkozni persze nem unatkoztak, ez másfajta érzés volt. Nem tudták már olyan önfeledten átadni magukat azoknak az elfoglaltságoknak, amit az ovi tudott nyújtani.

Viszont az iskolaválasztásnál én nagyon szem előtt tartottam, hogy a játék és a szabad levegőn mozgás hangsúlyos legyen, vagyis az alsó tagozat és az ovi között legyen folytonosság. Bizony még most is sokat játszanak az iskolában, mindenféle formában, rengeteget vannak udvaron és nincs semmilyen "drill". Sokat beszélgettünk erről barátnőimmel, mert úgy vettem észre, hogy a mostani trend éppen ellentétes: sokáig hagyni a gyereket az oviban, utána viszont keményen befogni, lehetőleg valamilyen tagozatos, emelt óraszámú iskolában stb. Én megpróbáltam ezzel szembe menni: "korán" mentünk suliba, de kerültük a terhelést, vigyáztunk arra, hogy a játéké maradjon a főszerep az első 2-3 évben. Igazából most már mondhatom, hogy bejött a "terv" :-)), a gyerekek kiegyensúlyozottak, nem nyúzottak sem fizikálisan, sem szellemileg.