Nekem azzal kezdődött hogy a pincében kinéztem magamnak a 10 éve álló babettát 8 évesen. Apám mondta hogy megcsináljuk. Így is történt, mikor hazaértem a nyári szünet előtti utolsó tanítási napról, a babetta ott állt az udvaron, éppen száradt, apám lemosta, egy csésze kávét szürcsölve bólogatott. Kicserélte a benzint és beépített egy benzinszűrőt. Utána mentem vele egy kört.  A második körben már csövön vettem a kanyarokat. Apám csóválta a fejét. Anyám meg mondta: Apja fia! Sok-sok évig szolgált a kis babetta, míg 14 éves fejjel elszántam magamat egy augusztus eleji napon: felélesztem a papám fészerében lapuló vadlovat. Miután letakarítotam a 3 (!!!) talicskányi simson meg mindenféle motor és bringa alkatrészt róla kivonszoltam az udvarra. Karbiból kivettem a 20 éves port és egyéb nyalánkságokat, babettából leszívtam egy kis benzint aztán hajrá!!! Második rúgásra felkelt álmából a vadló és ordított mint ahogy kell. A papám mondja: Te még rosszabb vagy mint apád!!! Utána a piros mustangot is megszereztem és kezdődött az összeolvasztás. Egy szarul kinéző vadállat lett belőle. Itt tartok most. Jó hosszúra sikeredett.