macipofa:)))))

Felidézted egyik legemlékezetesebb sztorimat....

Kutyalányt hoztak fedeztetni annó Thomashoz. Már nem nagyon akarta magáévá tenni, de jó nevelést kapott, és mint mindegyik fedezőkanomnak, megtanítottam neki is a "hopp" parancsszót. Ahova a tenyeremmel ütöttem, oda ugrott.

Kutyalány állt, én mellette térdeltem, tenyeremmel megveregettem a hátát és "Hopp"...nos Thomas rátelepedett a hátára, de csak nézelődött rajta...próba újra "hopp"...stb. A sokadik kérésemet már elunta - mondván nem tüzel a lányzó - felágaskodott, közben a kutyalány félrelépett, és Thomas egy az egyben ráfogott a vállaimra kínjában.
S míg én csendben szitkozódtam este 10-kor az udvaromban alatta, próbálva kimászni 80 kilós öleléséből, a szomszéd néni - akkor még csak 70 évesen - nevetve leszólt a teraszukról esti imáját félbeszakítva, amit éjjeli álomhozásért cselekedett:
"Fiam ha nem tudnám mit is akarsz csinálni, hát senki nem mosná le rólad, amit látok"

Mire én: "Anna néni maga csak ne képzelődjön, hanem vagy imádkozzon tovább vagy jöjjön és segítsen"...ő nevetve átballagott és segített, jókat derülve összehoztuk a frigyet.

Anna néni 82 éves, és azóta is jókat nevetünk ezen, ha előkerül :-))))

...szóval ezt most "láttam", ahogy Maci rádtelepszik:)))