Hmmmm...

Természetesen nem zárom ki, hogy a gondolatmenetemben lehet és van belemagyarázás.

Viszont úgy hiszem, a mű szeretetet nem elegendő. Igen, vannak, akiknek bőven elég az, ha egy könyvet elolvasnak, tetszett a történet, és nagyjából ennyi. Én sem minden elolvasott könyvet "elemzek" ki ilyen módon. Azonban, ha meg tetszett, megérintett egy könyv, abban igenis keresem a mélyebb jelentésrétegeket.

Főleg abban az esetben, ha korábbi olvasmányélményeim, ismereteim egy része fedik az esetleges felismerések. Ezen felismeréseket szerintem igenis jó dolog (tudom, nem ennek értékét vitatod) megbeszélni másokkal.

Ahogy a Tolkien.hu-n hosszú-hosszú évek óta folyik a beszélgetés a Tolkien által esetleges módon beleépített evilági mítoszokról, legendákról, szimbólumokról, a Dűnék esetében is legalább ilyen mélységeket találhatunk, természetesen teljes más "kultúrkörből", eszmékből, "témákból" eredve.

Itt van például egy írás, mely azt próbálja bemutatni, hogy Tolkien mélyen vallásos hite hogyan ivódott bele az írásaiban:

http://www.depositum.hu/film/gyurukura.html

Nem nagyon tér ki egy másik eredetre, az ógermán, skandináv és kelta gyökerekre, de ettől függetlenül egy nagyon figyelemreméltó felvetés, levezetés.

Herbert esetében a vallások, a politika kérdései nagyon fontosak és lényegesek, a társadalomra vetítve még inkább. Azonban sokkal nagyobb hangsúly helyeződik az emberi pszichére, lélekre, az önreflexiókra, a reakciókra, a magasabb tudatra és tudatosságra, melyek levezethetőek a szúfizmusból és zen buddhizmusból.

Nem mindenhol egyértelműen fejeződnek ki, de analógia felállítható. A japán gondolatmenetek eredete Herbert haiku szeretetében is megnyilvánulnak.

Herbert egy igen művelt, tájékozott és sokat olvasott ember volt, és ami foglalkoztatta, beleépítette ebbe a világba. Nem véletlen a hat évnyi kutatómunka az első kötet előtt. Vagy, mint valaki évekkel ezelőtt megjegyezte, mennyire figyelemreméltó az, hogy Herbert a "Lélekvadász" esetében kéeps volt egy teljes más típusú emberi felfogásba helyezkedni, és abból levezetni a mondanivalóját.

És meg fantasztikusabb lesz az egész, ha valaki ezek kapcsán ezen irányokba elkezd érdeklődni, sőt, a beszélgetések alapján még inkább (pl. Tolkien hatására néztem utána és olvastam bele az Eddába még évekkel ezelőtt).

Most hétvégén Mircea Eliade "A szent és profán" című műben olvashattam az ókori, archaikus origiasztikus rítusok értelmét, és azt kell mondjam a Dűnében ábrázolt tau-orgiák szinte majdnem megfelelnek ennek képnek. Úgyhogy Herbert igencsak sok helyről merített.

És a mélyebb jelentésrétegek, mint mondottam, fontosak. Nemcsak a könyv világát tekintve, hanem saját magunkat is tekintve. Önismeretet adhatnak, szélesebb látókört.

És az ilyen "szintű", agyturkász -;)- beszélgetések célra vezethetnek. Másrészt ezek is olvasatai egy műnek, jelen esetben a Dűnének.

Kinek, mire helyeződik a hangsúlyt. Van, akinél a történetre, és részben ezért tetszik neki az utódok írásai. Én a gondolatiságot nézem, és ott nem remekelnek. Számos olyan megállapítása van, amit ha kihelyezünk a Dűne univerzumából, megállja a helyét. Akár a politikai nézeteket, akár az emberi pszichét nézzük.