Így van. Valóban, főleg a hajón belüli jellemekre és viszonyokra gondoltam. Ezért is jegyeztem meg, hogy végső soron a helyszín, az idő, a történet bármi lehetne, ebből a szempontból szinte nincs jelentősége - csak zeta talán nem olvasott elég figyelmesen. :-)

Abban viszont nem értek egyet veled, hogy a TNG és a Voy emberi vonala nagyon hasonló lenne, éppen ellenkezőleg ... számomra a Voy kimagaslik a ST világából (legalábbis az első 3-4-5 évad tekintetében), sőt, oldalirányba is "kilóg". Ami "fáj", hogy megvolt benne a lehetőség arra, hogy még sokkal több legyen, és egy másféle súlyt adjon a ST világhoz, de - bár jól indultak el és egyre inkább belejöttek - végül elszúrták, és ez hagyott maga után egyfajta űrt. (Hangsúlyozom mégegyszer, hogy ez szubjektív véleményem, mindazonáltal nem vagyok egyedül vele, sőt...) De mindegy, ez most nem érdekes. A lényeg az, hogy személy szerint engem "orrba vágott" néhány dolog benne, már az első epizódok után.
Igen, ebbéli álláspontomban szerepe lehet annak, hogy itt már nem idealizáltak a karakterek, márpedig ha egy személyiség nem idealizált, akkor reálisabb, hihetőbb, hitelesebb... lehetne akár te is, én is, vagy akárki más - és szerintem ez (vagy ez is lehet) a sorozatok, filmek, bármilyen mű sikerének a titka, hogy mennyire tudnak azonosulni vele az emberek.
Ugyanakkor ez önmagában afféle conditio sine qua non (szükséges de nem elégséges feltétel), és nem kizárólag erről van szó. Ha a szórakoztatáson túl úgy érzed, adott hozzád valamit a dolog, akkor - talán túlzásnak tűnik, mégis helyénvalónak érzem - létrejöhet az a bizonyos "katarzis", az arisztotelészi értelemben vett belső változás, amit egy "műalkotás" kiválthat. Ismerek olyat, aki ST rajongó kamaszból lett csillagász egy neves amerikai kutatóintézetben... olyat is ismerek, aki felismerte saját jelleme vonásait az egyik karakterben, és nagyban hozzájárult személyiségbeli formálódásához, pozitív értelemben. De ha csak szerzett neked néhány kellemes órát, már akkor sem jártál rosszul. (És ez nyilván így lehet más sorozatoknál is, én sosem állítottam az ellenkezőjét...de itt most a ST-ről beszéltem, mert ez az ami ontopic. :-))

A másik dolog, ami még eszembe jutott előző mondandód kapcsán, a politikai-erkölcsi vonatkozások tekintetében. Úgy vélem, egy scifi (vagy fantasy) ideális terep lehet arra, hogy olyan kérdéseket feszegessünk - más világokra, más időkre, akár más fajokra ruházva a helyzetet - amelyet "direktben", a mi világunkban, időnkben, helyzetünkben feszegetni kényes lenne. Ez is egy olyan lehetőség, amire a műfaj alkalmas. Már csak élni kell(ene) vele...

Üdv, S.