Egyetértek, muszáj kisérletezni. Ráadássul a régi filoxéra-vész előtti fajtákban még több lehetőség van, mint amit eddig a magyar borászat kihasznált. Gondoljunk Horvátországra, ahol nem a világpiacra figyeltek, hanem az ősi fajtáikat vitték tovább, és a túristáknak értékesítik (Babic, Dingac, stb) Mondjuk én is egy ilyen régi fajtát csócsálgatok: Kék Cilifánt, valószínűleg a cirfandli kék változata. De mondok egy másikat is, aminek újra lenne létjogosultsága: Fekete leányka.

Mindemellett Mo speciális helyzetéből fakadóan nem megvetendő állandó új világfajtákkal való kísérletezés sem, azt hallottam, hogy a Dornfelder például igen jó bort ad itt.

A Merlot-nak a gyógyászatban is lenne komoly szerepe, tehát e terjedése igen indokolt.

A már leírt direkttermő fajták, amelyből ráadásul az Otelló és az Izabella a vizsgálatok szerint "ártatlanul szenvedett" is piacképesek lehetnének, ha lenne igazság a borpiacon. De miről is beszélek, a feketepiac gyöngyszeméről van szó.

Valóban a művelődésmódok különbözősége meglepő eredményt adhat, pl néhány fajta gyalogművelésben lekőrözi a kordonost. Az elöregedett szőlőt nem kivágni, hanem átoltani vagy megújítani kellene.

Lalá kifejthetnéd a korábbi válaszodat, hogy "nem logikus", mert tényleg nagyon érdekelne.