Ez egy érdekes, de természetes szociálpszichológiai jelenség, amelyről érdemes lenne egy külön topikot is nyitni, és amely dióhéjban a következőkben nyilvánul meg:
1. Saját sikereinket hajlamosak vagyunk képességeinknek, míg saját kudarcainkat a szerencsétlenségünknek, illetve a körülményeknek (pl. időjárási frontok:)) tulajdonítani.
2. Mások sikereit hajlamosak vagyunk a szerencséjüknek, illetve a kedvező körülményeknek, míg mások kudarcait a rossz képességeiknek és felkészületlenségüknek tulajdonítani.
3. Ha mások olyasmiből érnek el sikereket, ami bennünket nem érdekel, akkor annál inkább együtt örülünk velük, minél közelebb állnak hozzánk: ezt a jelenséget nevezik a szociálpszichológiában "sütkérezésnek", a hétköznapi életben pedig "rongyrázásnak": pl. amikor a szülők dicsekednek gyermekeik sikereivel:))
4. Ha mások olyasmiből érnek el sikereket, ami bennünket is érdekel, akkor sütkérezés helyett irigységet élünk át, amely annál nagyobb fokú, minél közelebb áll hozzánk a sikereket elérő személy: így előfordulhat az is, hogy a szülők irigykednek gyermekeik olyan sikereire, amelyekre a szülők is vágyódtak, de nem érték el.....
Hát, ilyen rosszak vagyunk mi, emberek:))