Az előző társasházban, ahol laktam, egy idős néni azt mondta, hogy nem irígyli a mai fiatalokat (ez a '90-es évek végén volt), mert neki zsidó származással is boldogabb fiatalkora volt a '30-40-es években, mint nekünk (pedig a '90-es évek messze nem volt annyira romlott, mint a mostani időszak). És hogy ezt baloldali beállítottságúként is elismeri, hogy a három általa megélt rendszerből az első volt a legjobb.

Akkora történészi csúsztatások burjánzanak a két háború közötti időszakról, hogy nem igaz. A Trianon utáni időszak és a bolsevik terror volt kemény, de a világválságot túlélve is példátlan fejlődést produkált az ország csonka területtel is. Épült, fejlődött, brutálisan modernizálódott az ország, fejlődött az állami szociális háló (OTI, ONCSA stb.), nemzetközi viszonylatban magas szinten állt a tudomány és a művészet (Bartók, Bauhaus magyarországi folytatása, miután No-ban betiltották, könnyűzene, filmek stb.). Persze most is vannak magas színvonalú művészeink, de egy szűk körön kívül senki nem ismeri őket, illetve nem ismeri el őket - a kommersz popsztárok és az államilag futtatott, szadeszközeli bölcsész avantgardosok a menők.