Kedves Feketepanda!

 

.... nagyon tetszik ez a kutyusod is. (Most már tényleg irigyellek!)

 

Kiállításra tényleg nem akarom vinni, csak a szemem gyönyörködtetésére szeretnék én is egy szép macit.

 

Köszönöm a válaszodat. Megnéztem a fésűket és még ma meg is rendelem.

 

A kutyanevelésről annyit, hogy én elég „puhaszivű” gazdi vagyok.

Ha azt kellene eldöntenem mit tolerálok, … hát mindent. Tudom, hogy ez bután hangzik, de gyerekként úgy neveltek, hogy soha nem bántsuk a kutyát, csak szeretni és gondoskodni szabad. Ha felugrál én úgy fogom fel, bizos csak örül nekem. Ha összekeni a nadrágomat, hát majd kimosom. Jó azért szoktam nevelni persze. Volt már rá példa, hogy megráztam a gramancát utána meg olyan lelkiismeret furdalásom lett, mert elkullogott és nézett vissza bánatos szemekkel. Alapból meg tényleg jó kutya. Az esetek 80%-ban azonnal reagál, ha rendre utasítom.

Elfogom olvasni amiket már leírtál korábban, mert nagyon érdekel. Szóval nekem nehéz, mert én pont az a típus vagyok aki nem kutyaként kezeli és ez tudom, hogy nem kellene. De azt se akarom, hogyha tényleg olyan óriás lesz akkor meg ne fogadjon szót. Magamra is kapattam egy kicsit (jó nem egy kicsit, nagyon), mert csak velem ilyen a féjemmel, vagy a kislányommal nem. De mikor odakerült hozzánk olyan kicsi volt és esetlen. (Mindíg felvettem az ölembe és úgy simiztem, szerintem azért mászik most is oda, csak már nem olyan kicsi).

Szóval nem a Mephi a hibás, hanem ÉN.