Valóban nem láthatja úgy az életet mint egy multik által megnyomorított gyári munkás.
Valóban nem láthatja azt a küzdelmet amit egy olyan ember vív a lelkében akit egy életen át félrevezettek, s 55 -65 évesen rájön hogy hazugságokat hitt el. Hitt egy rendszerben, próbált azonosulni, megérteni, alkalmazkodni. Ezek után jött egy rendszerváltás, elvették a munkáját, mindenki azt mondja rá hogy ő fölösleges, túl öreg, túl képzett, túl messze lakik és sokba kerül utaztatni... Megöregedett és csak pár éve van hátra nyomorogva....
Az a " közhelyszerű tézis" hogy a média és az oktatás elbutít, sajnos nem közhely hanem a mai magyar valóság.

A (nem mondom meg melyik aki visszaolvas rájön)
jogi egyetemen, pár hónapja egy vizsgázó hölgyike kimondta a szájával, hogy szerinte a nyilas keresztes párt vezetője Kádár János volt, javítási lehetőséget kapott és megnevezte Rákosit... még egyszer hangsúlyozom magyar egyetem!

Neves gimnáziumban 17 éves leány kijelenti az osztálynak, hogy de igen is, a tojás az zöldség, mert a zöldségesnél lehet kapni!!! Amikor a többiek nevetgélnek jön a válasz tőle, " Mos' mééér énnnem vagyok vidééééki paraszt! "
Ő egy jól szituált gazdag városi vállalkozó imádott gyermeke.

Igaz hogy én nem vártam és nem várom az oktatástól, hogy gondolkodni látni tanítsa a gyermekeimet. Véleményem szerint az erkölcsi nevelés életre nevelés (és nem gyerek tenyésztés) legfőképpen az anyák felelőssége és kutya kötelessége!
Nem hárítható a felelősség a médiára oktatásra, pláne az ilyen silány minőségű oktatásra.

30 évvel ez előtt az a vicces mondat forgott a köznyelvben, hogy aki ért valamihez az csinálja, aki nem ért semmihez az elmegy tanárnak mert oda bárkit felvesznek.

Bizony egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány igazi tiszta szívű rátermett, gyerekszerető tanítóval és tanárral találkoztam az elmúlt 20 év alatt. Voltak akik miatt a 6 éves gyerekemmel a hazugságról, bosszúállásról, aljasságról, lelki betegségekről, lustaságról kellett beszélgetnem, hogy a gyerekem lelke ép maradjon a közelükben.

De volt és szerencsénkre van köztük néhány olyan csodás ember, akik nélkül a gyerekeim soha nem válhattak volna olyan színes gondolkodó egyéniséggé mint amilyenek most. Nekem is voltak az életemben meghatározó tanár egyéniségek.
Hálás vagyok nekik a mai napig. De nem megbocsájtható az hogy azon a pályán nincs megfelelő alkalmassági szűrés. Nem szeretnék általánosítani.
Akinek nem inge, ne vegye magára!

Jól érzi az elkeseredettséget. Két három fecske (kiváló pedagógus) nem csinál nyarat. Egy példamutató program a médiában mint például ez
http://www.hirtv.hu/?tPath=/view/videoview&videoview_id=6095
nem jut el mindenkihez.
Épp ezért fontos, hogy mit kérdezünk és hogyan.
Gyönyörű magyar nyelvünk lehetővé teszi, hogy egy kérdés, csupán a hangsúly miatt lehet egyben vád, megvetés kifejezése, de szeretetteljes odafigyelést is sugározhat.
Persze kérdezni kell. Aki mindig sikeres, befutott emberekkel beszélgethet az talán nehezen fogja fel, hogyan látják a világot azok akiknek a verejtékén él ez a közösség. Demján úgy fogalmazott ( nem szó szerint idézem)
hogy ma magyarországon, minden olyan ember aki valóban pénzzé tehető terméket állít elő a saját két kezével,
(olyat amit kézbe lehet venni, meg lehet enni, inni stb. szóval termék és exportálható, és pénzt jövedelmet lehet érte kapni, ami aztán adóvá, fogyasztássá válik)
19 másik embert tart el. Nem kell elhinni, számolni kell. Vagy kérdezze meg Demjánt is a műsorban :)

Nem szeretném bírálni Önt.
A blog szerintem arra való, hogy gondolatokat osszunk meg egymással. Leírtam pár gondolatot, tapasztalatot ami alátámasztja a véleményem igazát. Egy egy félmondatot kiragadva ezekbe bele lehet kötni, és másképp értelmezni mint ahogy azt én szántam. Itt nincs tér a félreérthető mondatrészek részletes magyarázatára.
Minden rossz tapasztalat mellett ott van a jó is, ami reményt ad, s erőt hogy leküzdjem az elkeseredettségemet.
Egy a fontos. Ne tévesszünk célt.
Igyekszünk egy közösség épülésért dolgozni úgy, hogy a saját életünk is élhető maradjon. Ehhez egyensúlyt kell fenntartanunk, közös nevezőre jutnunk, felismerni kimondani, gondolkodni, megoldani, megváltoztatni, megtenni.
Nehéz, mert a maga élethelyzetéből nézve a másiknak is igaza van, meg nekem is.
Megint hosszú lett ez a bejegyzés, de vagy írok rendesen, vagy nem írok semmit.