>>A belső kiskereskedelmi azóta forgalom óriásit esett. Most képzeld mekkorát esett a magyar állampolgárok vásárlási kedve (lehetősége), ha még a határon túlról érkező vásárlás sem tudta nagyon enyhíteni.

Ez téves értelmezése a történéseknek.
A múlt héten adtak ki a szupermarketek adatain alapuló elemzést, ami azt mutatja, hogy míg eddig 10-ből 4 vásárló a magasabb élvezeti értékű, mondjuk úgy márkásabb árucsoportot vásárolta, a másik 6 ugyanazon termékkörökből az olcsóbbat részesítette előnyben.
A válság hatása elsősorban abban mutatkozik meg, hogy jelenleg 10-ből 2 vásárló megmaradt a minőségi terméknél és már 8 választja az olcsót, esetleg akciósat.

A 8 % kiskereskedelmi forgalom visszaesés jórésze tehát nem a nemvásárlás számlájára írható, nem ment el a magyar állampolgárok vásárlási kedve(lehetősége), hanem egyensúlyba hozták a fogyasztási szokást az aktuális lehetőséggel, ami a mért forgalomcsökkenés jó részét adja.

Ami ebből leszűrhető pozitívum, hogy Magyarországon már 40% volt az a réteg, amelyik harmonizált a nyugati standard fogyasztási szokásokkal.


>>A szlovák kormány jelenleg ugyanazt csinálja, mint a Gyurcsány kormány a 2006-os választások előtt. Költekezik, de mégis van pici különbség. Mégpedig az, hogy gazdaságilag nehéz időkben költekezik és nem jó években. Ennek ellenére úgy gondolom, Fico rosszul kezeli a válságot, sőt sehogy sem kezeli.


Gazdaságilag jó időben történő költekezéssel lehet fejleszteni az álampolgárok nívóját, míg a nehéz időben történő költés egyrészt tisztán látszik, hogy kényszerűség, másik oldalon minden pozitív hozadékát elnyomja az általánosan depressziós hangulat. Hogy érzékeltessem, nem mindegy, hogy bálra költesz, vagy temetésre.

Fico költésén látszik, hogy nincs más lehetőség, költeni kell.
Az útvám esete, ahol annak mértékéből egyértelmű, hogy a közlekedőkkel szeretnék megfizettetni jórészt az autópálya építés költségeit azt mutatja, hogy Fico nem egészen az a szívesen költő típus, de a kényszer ráviszi, mert adót emelni még annyira sem szeretne.(Amit persze muszáj lesz)
A Gyurcsány mögött állók stratégiát valósítottak meg, amit már előbb beindítottak mint 2006. A döntésük helyességéről ítéletet majd a jövő fog mondani. Amennyiben ennek a fogyasztásjavító politikának az eredményére rátelepíthetők lesznek azok a turisztikai-szolgáltatási szektorok, ahol van beugrószint elvárás az alkalmazottak felé, akkor megérte, mert talán fel tudunk zárkózni Európához.
Magyarország és Szlovákia között az a jelentős különbség, hogy nekünk két elitünk van. Az eddig kormányzó zsidók kreatívak a megoldáskeresésben, míg a jobboldali kereszténykonzerv, jómunkásemberek pátyolgatásának fantáziátlanságával biztosítja a változás utáni emésztés szakaszát.

Szlovákiában utóbbiak vannak két példányban. Mindegy, hogy Dzurinda vagy Fico, ugyanazt a megoldást tudják csak egy kaptafára.