Dehogynem. K. Géza a humanista tudós, akit még a merész dekoltázs sem tudott kihozni a sodrából. A maga egyeletes, moderato tempójában mondta a mondanivalóját, Alinda staccato kérdéseire akkor válaszolt, amikor az előző választ befejezte. Nagyon szimpatikus volt, amikor — mintegy mellékesen — megjegyezte, hogy a tanítványa meg tudta valósítani azt, amit ő nem. Ezt nem büszkén, nem is irigyen közölte, hanem szenvtelenül, tárgyszerűen, mint egy tudományos tényt. (Hiszen lényegében az is.)

Az előző riportalany rendszerváltás előtti munkássága olyan volt, amilyen abban a korban lehetett.

Felkészült, képzett, kulturált külpolitikai újságírókból nagyon jól állt az ország (mert a belpolitika volt a sikamlós terület). Kalmár György, Polgár Dénes, Heltai András, Kulcsár István, Pálfy József, Gárdos Miklós... ennél sokkal hosszabb a névsor. A szófukar ewi26 kedvence egy volt közülük. Nem jobb, nem is rosszabb. (Néha nevetségesebb. Ha Brezsnyev temetésén kellett pityeregni, ő még erre is hajlandó volt.) Igazán gyomorforgatóvá a rendszerváltás utáni néhány évben vált, azóta vagyok engesztelhetetlen iránta és az egykori Panoráma néhány más embere iránt. Kár volt előhúzni a múltnak kútjából, és újra kitenni a képernyőre.