Igen, szubjektív a levél, mert minden néző a saját szubjektív szempontjai szerint láthatja az Ön műsorát. Mindenki a saját értelmi és műveltésgi szintjén, társadalmi és szociális helyzete alapján annyit fog fel belőle szubjekitve amennyit tud. Aki érti és értékeli az végig nézi. Aki nem érti nem nézi.

Természetesen sok szempontból igaza van!
Az, hogy nézem a műsorát, azt jelenti, hogy hibái ellenére kedvelem amit csinál, elismerem a munkáját. A maga nemében az Ön műsora kiváló, s kiemelkedik a mai magyar média "Győzike" produkciói közül. Ezt mindenki látja és a közösség kifejezte elismerését, tiszteletét Ön iránt.

Az hogy nem értek egyet mindenben, részemről nem jelenti azt, hogy nem ismerem el a munkáját.
Sőt! Méltónak tartom arra hogy kritizáljam itt ott.
Igen is tud kérdezni méghozzá jól.
De az, hogy mit tud megkérdezni és hogyan, az bizony az Ön ismereteitől gondolkodásmódjától műveltségétől élettapasztalatától érdeklődési körétől függ.Vagy attól hogyan, milyen forrásból tudott felkészüli a riportalanyból.

Aki ilyen jó szakember mint maga, nem engedheti meg, hogy a kérdésben egyúttal vádakat is megfogalmazzon. Ezt hagyja meg a magamfajta amatőröknek.

Ott van a kérdései mögött az érdeklődés. Mégsem tudott úgy kérdezni, hogy megnyíljon az alany.
Ez azért van, mert nem értette meg azonnal a válaszait.( Sugár interjú) Nem hagyta kibontakozni.
Úgy tűnt az Ön számára, hogy az alany mellé beszél. :) holott ő tényszerűen és őszintén beszélt.
Ezt azok a nézők érezték át, akik éltek abban a korban.

Mindenkinek ott és akkor kell élnie az életét ahol és amikor született. A gyerek nem tehet arról hogy
az anyja mivé neveli. Talán évek múlva felismerhettük hogy a Kádár korszak gyermekeiként mekkora hazugságokat nyomtak le a torkunkon, beálltunk a tornasorba, elfogadtuk az akkori társadalmi normákat, hiszen gyermekként, nem volt más lehetőségünk. Rájöttünk, hogy huszonévesen kezdhetjük újra a történelem tanulását ha nem akarjuk vakon leélni az életünket.

Elhittük hogy lehet szabadon élni. S most mi történik? Azzal hogy előveszünk pár nyugdíjast és a szőnyeg szélére állítjuk őket mire jutunk? Igen tisztázni kell mi volt. Elrontottátok. Ez van.
De az igazi kérdés az, hogy mi lesz?
Hogyan tovább?
Mit hagyok a gyerekeimre? Mi a helyes választás?
Dolgozzak csendben minimálbérért egy multinak, aki állami támogatást kap az Új Magyarország programban, miközben a cég magánvagyona többszöröse Magyarország teljes vagyonának?
Nyeljem le hogy csökkentik a béremet? Hogy az egy főre jutó jövedelmünk a létminimum két harmadát éri el akárhogy küzdök dolgozom éjjel nappal? Miközben az állam részére fizetett adó a bérköltség 62 % -a a maradékból meg 25 % áfával kifizethtem a rezsit, és bármit vehetek?

Vagy kezdjek ordítani, hogy emberek! Mi magyarok megtermeljük azt a pénzt és befizetjük azt az adót ,ami az egészségügyre a nyugdíjakra, a szociális kiadsokra elegendő, csak évről évre kihordják a országból a multik, és korrupt állami tisztviselők szebeiben landol? Embertelen az életünk! Mitől? Ki teszi ezt velünk? Miért engedi a törvény hogy félre vzessék a hitelezők a magyar polgárokat? Ki uszítja egymásra a magyarországi magyar és roma lakosságot?

Tegyem fel azt a kérdést hogy miért van az, hogy a holokauszt feletti fájdalmunkat hangoztatjuk évről évre, s emlékműveket emelünk a tiszteletükre, de senkinek nem fáj, s nem emlékezik meg arról, hogy a mi földműves nagyszüleinket láncra verve vitték el, hogy bekényszerítsék őket a TSZ -be. Aki akkor az életet választotta és belépett, az áruló, megalkuvó? Szégyellje magát mindenki aki akkor képes volt túlélni, mert azt megalkuvás útján tehette? Amikor végre a fiak és unkokák visszakaphatták a földet, rövid időn belül ellehetetlenítették a magyar mezőgazdaságot! Ezt már a demokráciában tették velünk! Aztán akinek nem tetszik el lehet menni?!

Tegyem fel a kérdést hogy hová tűnt több száz kiváló roma üvegműves mester munkahelye észak magyarországon? Vagy hová tűntek az alföldi libák és libatenyésztők?
Miért dolgoznak két diplomás jogászok, közgazdászok , újságírók 420 forint órabérért betanított munkásként egy multinak 3 műszakban? Miért hallgatnak a végletekig sanyargatott adófizetők?

Magának gondolkodnia kellene arról, mit jelent az emberek számára itt és most a félelem, a megalkuvás, az elhallgatás, a félretájékoztatás, mi folyik ma ebben az országban?
Melyek azok a fel nem tett kérdések amelyek miatt virágzik a korrupció, protekció, a magyar nemzet igába hajtása?

Ön tud kérdezni? Képes az empátiára? Mit ismer a mai magyar valóságból? Lehet hogy csak a saját (feltételezésem szerint igen izgalmas pörgős lehetőségekkel és kihívásokkal teli) életét ismeri.

Ön lehetőségekhez jutott, s keményen dolgozott. Ön sikeres! És ez jó.

Mire való a siker? Van vele valami célja? Mit szeretne ÖN elmondani a közösségnek?
Csupán néhány kellemes mesedélután, egy kis szórakoztatás lenne a program? Néhány fogatlan tigris megalázása? Csodáljuk meg még egyszer ragyogó tehetségeinket? Igen erre is szükség van.

Ön már elérte azt az elismertséget, amely miatt bármit megkérdezhet élő közvetítésben?
Akkor valóban az vált fontossá, mint már korábban írtam,
melyek a lényeges kérdések. Hiába dobálózunk a szavakkal hogy itt demokrácia van!
Meg hogy „Én ebben nem vagyok benne” Dehogy nem! Mind benne vagyunk, akkor is ha nem tudunk róla, ha nem ismerjük föl. Én is azt hittem, hogy nem vagyok benne.
Becsülettel dolgozom, fizetem az adót hogy legyen rendőrség, államapparátus, és televízió, iskola, amit arra használnak hogy engem egzisztenciálisan, fizikailag és mentálisan manipuláljanak, annak érdekében, hogy minél engedelmesebb rabszolga legyek. Lehetőleg ne gondolodjak és főleg ne kérdezzek semmit! Vásároljak! Csak az a gond hogy nincs miből!

Emlékszik erre a mondatra?
"Ha látni akarja a jövőt, akkor képzeljen el egy csizmát, amint az nember arcát tapossa -örökké”

Olvassa el Drábik-tól az Orwellia című kötetet, vagy Bogár-tól bármit. S ha nem hiszi el amit írnak üzenjen. Elvezetem magát a pokol olyan kiszolgáltatott és megalkuvó mai magyar multinacionális bugyraiba, ahol nagyon sok jó kérdés eszébe fog jutni ha felfogja mi történik valójában.
De vajon meg merné kérdezni őket? Talán tudom, hogy miért félnek kérdezni az emberek.

Müller Péter mondta nem szó szerint idézem, hogy a gyávaság és a megalkuvás ad lehetőséget arra hogy a szar mindig fennmaradjon. Igaz.
Adófizető polgárként dolgozni és tűrni gyávaság és megalkuvás? Együttműködés az elnyomó hatalommal? Ez ugyan az mint a hetvenes években? IGEN. Még rosszabb? Ki ítélhet felettem? Ki mutatja meg a helyes utat, a felismerés fényességét? Hogy hozhatom ki én az állampolgár, a helyzet adta korlátok és lehetőségek között a legjobbat az életemből? Mivel tartozom a közösségnek? Mivel tartozom a következő nemzedéknek?
Aki megpróbál ember, gondolkodó ember maradni én azt akkor is tisztelem ha végül elbukik.

Szubjektív véleményem:
A múlt rendszerben sem és ma sem lehet megalkuvás nélkül élni. Sugár és még pár panorámás újságíró megalkuvásai ellenére, arra használta az akkori tehetsége tudása révén megszerzett lehetőségeit, hogy egy szürke elbutított generáció szemét rányitotta a világra, kultúrában és politikában egyaránt. Finom kis fricskákat adtak a debil nehézkes hatalom orrára. Ők, akkor , úgy tudtak helytállni, és nekünk nézőknek, melósoknak, vasutasoknak, TSZ parasztoknak, ez nagyon sokat jelentett nagyon szerettük a műsoraikat!

A tehetséges embereknek akkor is voltak, és ma is vannak rosszindulatú irigyeik, akik nagyképűnek önteltnek látják azt, aki 10 nyelven beszél, 5 hangszeren játszik, vagy Junior Prima díjat kap szorgalmas munkája elismerése képen. A sikeres ember talán nem szorul rá egy ismeretlen védőbeszédére, s talán lepereg róla egy ismeretlen kritikája is. Nekem sem érdekem bárkit vádolni vagy védeni, de most nem bírtam ki hogy ne tegyek megjegyzést. Az én számomra ilyen gondolatokat indított el az az interjú.

Én mint néző és csakis mint néző, nagyon nagyra becsülöm Sugár András általam ismert munkáját.
Nagyra becsülöm Alinda munkáját is, és azért írtam, mert nem tartom helyesnek, hogy egy fiatal sikeres újságíró élőben akarjon számon kérni, megalkuvással vádolni, egy világszerte elismert tapasztalt sokak által kimondottan kedvelt életútja vége felé járó kollégát, aki tanúja tolmácsa és tudósítója volt egy történelmi korszaknak.

Én kor szerint a két generáció között helyezkedem el.
Az idősebbet végre képes vagyok elfogadni és megérteni, (talán megbocsátani neki?) továbbra is dolgozom, tűrök, fizetem az adót, én ennyit tudok hozzátenni a jövőhöz, hogy felnevelem azt a generációt, Alinda generációját, aki talán képes lesz megvívni a gyávaság és megalkuvás elleni háborút.
Ennyi.

A jövőben is nézem és másoknak is figyelmébe ajánlom a Zárórát.

Üdvözlettel:
Evi