Kedves Alinda!

2009, Dec. 16. Sugár András interjú.

Látványos volt a kérdéseiből hogy milyen fiatal, s mennyire nem érzékeli mit jelentett a megalkuvás 1957-ben, 1968-ban vagy 1990 ben, de talán azt sem igazán érzékeli, hogy most és itt 2009-ben ugyan ezzel a megalkuvással él a magyar társadalom nagyobbik része.
Kedves Alinda! Az a bizonyos megalkuvás, a túlélés, pontosabban a puszta fizikai túlélés egyetlen, ismétlem egyetlen lehetősége volt, a többség számára.

Minden áron oda akarta vezetni az interjút hogy Sugár András annak a rendszernek kiszolgálója kellett hogy legyen, hiszen ki kaphat lehetőségeket abban a diktatúrában...
Egy kicsit ellenségesnek éreztem, és kifejezetten idegesített Alinda attitűdje. Érzéketlen maradt az interjúban említett családi tragédia iránt.

Bármilyen hihetetlen Sugár András az igazat mondta el arról milyen bugyuta propaganda árasztotta el az akkori sajtót illetve az egyetlen televíziót. Az agymosás netovábbja.
Valóban a hetvenes nyolcvanas években Sugár András műsorai magasan felülmúlták az akkori média teljesítményét. A panoráma volt a fény az éjszakában, a maga rendkívül finoman, a sorok közé bújtatott társadalomkritikájával, ismeretterjesztő jellegével, tényszerűségével.

Abban az időben Alinda, nem volt olyan egyszerű híreket közölni mint most. Akkor volt a kimondott szó, és mindig volt egy olyan tartalom a sorok között, amihez már csak a kifinomultabb intelligenciával rendelkező, figyelő, értő ember fért hozzá. Nem kifejezetten az értelmiségre gondolok.
Alinda hivatkozik a sajtószabadságra, etikára, tisztességre? Milyen naiv! Burokban él?

Nem tudja kedves, hogy ma sem lehet bizonyos kérdéseket feltenni? Nem tudja hogy ma milyen kizsákmányoló aljas módszereket alkalmaznak a kifosztásunkra? Olvasott már a munkaerő kölcsönzés intézményéről? Tudja hogy amit a jog megfogalmaz, meg ami a valóságban történik az homlokegyenest ellentétes egymással? Van fogalma arról hogy mit adnak fel emberek, milyen kemény megalkuvásra kényszerülnek a puszta túlélés érdekében? Sokszor megfogalmazta ebben az interjúban hogy „ Nem érti...” Valóban. Nem érti, de nem is akarja érteni. Nem érzi, nem is akarja érezni. Sajnálom hogy ennyire kibukik ez a szociális érzéketlenség.

Nagyon sok kiváló embert láthatunk Önnél, gyakran megnézem a műsorát, s bevallom, gyakran előfordul velem, hogy nem akarom hallani Alinda következő kérdését. Szívesebben hallanám, ha hagyná érvényesülni többet beszélni az alanyt, ha észre venné hogy vannak pillanatok amikor nem kellene félbeszakítani a mondatot, s belekérdezni.

Én láttam Sugár András munkáját. Láttam pl.: Brezsnyev temetését, mit egyszerű állampolgár, megéltem azt a kort. Példát adott az az ember. Kiváltságok?
Valamit tudni kell. Alig volt anno olyan polgára az országnak aki nyelveket beszélt és bármely nemzetközi fórumon megállta volna a helyét. Alinda történelemkönyvből, vagy mások elmondása alapján ismeri azt az időszakot amit mi, és az általam már akkor is tisztelt Sugár András a bőrén érzett, megélt. Higgye el Alnida, nagyon sokan irtó nagy átverés áldozatai voltunk akkoriban. Hazugságokkal voltak tele a történelemkönyvek, és éreztük, a szüleink hallgatnak valamiről. Ez a nemzet Trianon óta tűr és hallgat, talán hazudik saját magának, és a gyermekeinek. Könnyű azt mondani anyáinknak hogy szégyelld magad mert megalkuvó voltál beálltál a sorba. Vegyük észre, hogy mi és Ön is Alinda, ennek a nagy megalkuvásnak a leszármazottai vagyunk. Egyesek, a szerencsésebbek akkor is és ma is lehetőséget kapnak, hogy kiálljanak a többiek elé és valamiféle utat mutassanak. Ők nem engedhetik meg maguknak az ítélkezést mások döntései felett.
Ön se ítélkezzen. Ön már nem tud olyan finoman a sorok között megfogalmazva kritikát gyakorolni mint ahogyan azt annak idején Sugár András tette.
Szerencsére az Ön nemzedéke nyíltan kimondhatja amit akar. Az a kérdés mit tart fontosnak kimondani. Mit vesz észre abból ami Maga körül folyik.

Sikeres népszerű emberekkel, akikre mindenki kíváncsi, interjút készíteni jó döntés. Így rajtuk keresztül lassan Ön is a figyelem középpontjába került és rövid idő alatt sikeres lett. De ezt az ön sikerét az alanyok népszerűsége, életük munkájának elismertsége alapozta meg. Én a néző nem magára vagyok kíváncsi amikor a műsorát nézem, hanem az alanyokra akiket meghív.

Az ő tetteik túlélésük küzdelmeik érdekesek számomra, nem Alinda arrogáns ítélete a múltjukról vagy érthetetlen döntéseikről. Ön nem sokat kockáztat amikor őket meghívja a műsorába.
Csak engedje őket mesélni.
Sokszor nem kérdez meg kézenfekvő dolgokat. Beszorul a saját gondolatköreibe, és makacsul ragaszkodik hozzájuk, pedig olyan könnyed és élvezetes lehetne a beszélgetés.... ha ráhangolódna az alanyra.

Nézze vissza magát néha, mondjuk egy év múlva, lehet hogy meglátja megérzi miről beszélek.

Gratulálok a műsorához, nagyon jól választ vendéget. Ezt szeretem a Zárórában.
Sajnálom hogy nincs egy elérhető e-mail címe ami kimondottan a műsorához kapcsolódik.
Ezt a levelet nem nyilvános fórumon közöltem volna.

Köszönöm a figyelmét!

Evi
a néző