Ma már minden mérhető, lehetünk objektívek abszolút, lehet szkópon figyelni, meg a burkológörbéket nézni és hangot szintetizálni, akár a fülünk nélkül is, műszaki emberek figyelmébe ajánlom ezt a TDK, majd később diplomamunkát, igen részletes, bár inkább a sípos orgonákkal foglalkozik, azért kihagyhatatlanul a Hammond is benne van.
Mint kiderül a hangmintavételezés nem elegendő jó játék, a véletlenszerű zajok, felharmonikusok, burkológörbék ugyan olyan fontosak, mint az alapfrekvencia. De mint tudjuk a jó zongorahangoló is nyújtja a hangközöket, mert a fül úgy szereti
érdekes anyag

Szóval a benyomás nagyon sokat jelent. Természetesen az eredeti hangnak a fülben kell lennie, úgy mond valamit az egész, de melyik az eredeti? Az otthoni hangzás, vagy egy elfuserált koncert? Az én L100-amat úgy el tudom rontani, hogy rettenetesen szóljon, csak pár apróság kell hozzá. pl. egy kimeneti leosztás.
Egy kis off: sokat dolgoztam revox magnókkal és elsőre nem estem hanyatt a hangjától. Később azonban minden más magnó bántotta a fülemet. Hát ez is így lehet a Hammond sounddal?

On: Csakugyan, ti nem tapasztaltatok a B4 II-nél a magasabb frekiken ronda kiemelést? Elég izmos hangkártyám van, kicsi késleltetéssel, keverővel, jó végfokkal, stúdió kontroll monitorokkal, kiegészítve egy "kis" szubbasszal. Ha a hangszínnel játszom, elmegy az élettere az egésznek, a felső frekik bántóan kiemelnek, különösen a saját műlacijával????
Bocsi, eldugulok.