Köszönöm!

Nord!

Csak a legkisebb gyermekem születésénél voltam jelen, a nagyfiaim születésének idején még nem volt "divat" az apás szülés.

A téma fotózása meg nem lenne perverzió (szvsz), lehetne művészi, oktató, vagy szimplán dokumentációs szemszögből is.

A "gyerekgyártás" fotózására egész iparág épült, és nem egyszerűek a határvonalak a művészi és a közönséges megítélése terén, a gyerek várásról is sok megkapó képet lehet találni, az érkezés az valahogy kimarad...

Pedig embertpróbáló esemény mindegyik oldalról és az egyik legnagyobb dolog az életben, bárhol is áll az ember.

Aki átélte az tudja miről beszélek. Nekem életem egyik legkomolyabb, és nagyon meghatározó élménye volt.

A szülésről leginkább rémtörténeteket lehet hallani, és sokak félnek is a témától bármilyen megközelitésben. Ezért is lenne komoly feladat úgy fotózni, hogy az embereknek változzon a képektől a hozzáállása, és az eseményből a pozitív érzelmi oldalt hangsúlyozza, ne a hús-vért, és a kínlódást.