"Amit kb. 2000 püspök (egy kivételével) aláír, az el kell fogadnunk helyesnek és jónak"

Ha nem dogmáról van szó (a II. vatikáni zsinaton nem adtak ki egyet sem), akkor a megállapításod nem állja meg a helyét. Annak, amit 2000 püspök aláír (de elég egy is, a saját megyéspüspököm), annak engedelmeskedni kell, de
(1) nem biztos, hogy a döntés helyes és jó (hisz nem tévedhetetlen döntés), így vitatni igenis szabad a vitakultúra és a tisztelet megtartása mellett,
(2) még az engedelmességnek is az a feltétele, hogy a döntés ne álljon szemben felsőbb döntéssel, pláne dogmával.

Nos, mind a II. vatikáni zsinat egyes dokumentumai, mind az új miserend (NOM) szövegei kellően homályosan, két- (több-) értelműen vannak fogalmazva ahhoz, hogy lehetséges a dogmákkal szembeni értelmezésük is, ami pedig felment az engedelmesség alól. Tetszett volna egyértelműen, dogmakonform módon fogalmazni, nem létezne ma tradicionalizmus (nem lenne szükség rá). Dehát a "nyitás", a "világgal bratyizás", a "nehogymármegbántsukszegényprotestánstestvéreket" mentalitás nyámnyila, gyáva, a katolicizmust nem eléggé vállaló megfogalmazásokhoz vezetett, és meg is van az eredménye. Mindezt úgy, hogy valóban lehetséges rendes katolikus értelmezés is, de azt még csak most, XVI. Benedek alatt kezdik nagyon óvatosan pedzegetni...

Feléd viszont még mindig fenntartom a kérdést, hogy mégis mi ellen tiltakozol. Mert ha nem a tridenti rítus léte, szabad terjedése ellen, és nem is a II. vatikáni zsinat (fentiekből következően megengedett) kritikája ellen, akkor miféle visszarendeződésről van szó minden hozzászólásodban? Te konkrétan mit értesz visszarendeződés alatt? Követeli tőled bárki az eddigi hitéleted megváltoztatását?

Ne feledd, a tridenti rítus kötelezővé tételét intézményes módon még a tradicionalisták sem követelik, és még a piuszosok se érvényteleníteni akarják a II. vatikáni zsinatot, csak rendes katolikus módon, egyértelműen, világosan értelmezni, pontosítani azt (erről folytatnak tárgyalásokat a Vatikánnal). Egyéni vélemények előfordulnak, amik szerint teljes visszatérésre lenne szükség 1962-be (sőt inkább 1955-be), de ezek nem többek egyéni véleménynél, mint a másik oldalon a női papság, a fogamzásgátlás, az abortusz, meg a homoszexuális praktikák normálissá nyilvánításának követelése amolyan Wir sind Kirche szerű mozgalmak részéről.

Végül még egy megjegyzés: a tridenti rítusnak nem a latin nyelv a lényege, hanem a benne rejlő Isten-központú szellemiség, azaz hogy nem nekem kell jól éreznem magam a templomban, hisz nem azért jöttem, hanem Istennek hódolni a tőlem telhető legszínvonalasabb módon (imádság, ének, viselkedés, öltözködés, stb). Egy népnyelvre precízen lefordított, hangosan mondott, népénekekkel kísért tridenti mise valószínűleg jobban megfelelt volna a zsinati szándékoknak, mint a miserend gyökeres átalakítása és lényegének elhomályosítása, ami végül történt.