Miutàn Punasok kedvesen elmesélte a pozitiv dolgokat, jövök én, aki a negativ dolgoknak a szòszòlòja.:-)
En csak azt làtom, hogy rengeteg a munkanélküli (diplomàs is), közben meg a piszkos munkàkat senki sem akarja elvégezni (pl. épitôipar, ahovà papirok nélkül vesznek föl embereket, akiknek persze semmi szociàlis vagy egészségügyi ellàtottsàga nincs, s kezdenek morgolòdni emiatt...), a hivatalokban, meg àltalàban a munkahelyeken òriàsi a stressz, nyomàs, sok az öngyilkossàg (pl. a France Telecomnàl 25-en lettek öngyilkosok az utòbbi években, a Renault-nàl is voltak pàran). A munkatàrsak egymàsra irigykednek, az elsô furcsa dolog volt nekem pl. Fr.o-ban, annak idején, hogy mindenki titokba tartja a fizetését, s nem is illik megkérdezni, ki mennyit keres.
Fiam, aki 6 hétig dolgozott Angliàban, mondta, hogy òriàsi különbség van az ottani, meg itteni munkahelyi légkör között, ott mindenki cool, itt meg egész nap rohangàlnak, idegeskednek az emberek.
Azt is utàlom, hogy ha munkàt keres az ember, nem elég egy CV (önéletrajzszerû lap), hanem lettre de motivation is kell, vagyis ki kell fejtened miért akarsz ott dolgozni, mit tudsz csinàlni, milyen tehetséged van és gyakorlatod (mintha nem derülne ki a CV-bôl), nem àrt ha a hobbidròl is irsz, vagyis el kell adni magad, a legszimpatikusabb benyomàst kell keltened. Az meg nem szàmit, hogy a legtöbben lòditanak, màssal iratjàk meg a levelet...stb.