a folyamatos egyeztetés (azt csinálok vacsorára amit akarok, úgy szervezem a programom, ahogy akarom),

kérdések (hol voltál, kivel voltál, miért mosattad le a kocsit-miért nem mosattad le a kocsit),

alkalmazkodás (pl. várakozás a fürdőszoba előtt, aztán persze késés a munkahelyről...),

házimunka ütemezése és más utáni házimunka (ha egyedül vagyok egy hétig halomba állhat a mosatlan, senki nem szól rám),

nyaggatások (menjünk mozibaaa... olyan filmre, amitől zsigerből rosszul vagyok; menjünk ide vagy oda - menjen egyedül, ott a kocsi, viheti),

"most velem foglalkozz" (miközben én egy fárasztó nap után egész este csak csöndben olvasgatni v. netezni szeretnék)

"szexet akarooook" (mikor nem érti, hogy halál f*szára kívánom, mert egész nap takarítottam)

mikor 33x hozzám szólnak mikor elmerülve dolgozok valamin/netezek - és többszöri figyelmeztetés után már üvöltök, de NEM ÉRTI MIÉRT...

És ez még messze a legjobb szitu, mert ennél sokkal rosszabbak is voltak.

Nekem ez SOK(K)