Nu, hozzuk fel a totyikot...

Hétvégén bekukkantottam a mélyhűtőbe és rám kacsintott egy szép darab (2kg) dámcomb. Egy ismerős lőtte ki a fiatal tehenet tán' egy hónapja, felének az alkatrészei sorakoznak lefagyasztva a frigóban.

Meginterjúvoltam Krizsit az elkészítés lehetőségeiről, aztán csak nem hallgattam rá.

Bepácoltam egy iccakára (gyenge vörösbor, répaszeletek, babérlevél, borókabogyó, szemes bors, némi "Vad fűszer"), be a hűtőbe. Reggel kivettem melegedni és elszaladtam a lemezbörzére a Pecsába. Amíg oda voltam, asszony krumplit hámozott, negyedelt, fűszerezett (kakukkfű, só), megspriccelte olajjal és mehetett a grillsütőbe (fóliával lefedve).

Hazajőve, friss répa szeleteket fektettem egy mély serpenyőbe, rá bacon szeleteket, rá a húst (kicsit sózva, borsozva), majd ezt a rétegződést folytattam, míg el nem fogyott a hús. Ráborítottam a páclét, lefedtem, pároltam kb. egy órát. Nem volt több időm, mert elbörzéztem az időt és már éhesek voltunk.

Ez idő alatt a burgonya szépen megpárolódott, fólia le, grillezés.

Időközben két narancs héját vékonyan lehámoztam, gyufaszál vastagra felvágtam, másfél deci veresben és fél deci vízben megpároltam, hozzáadtam a két narancs kifacsart levét, összefőztem egy közepes üveg áfonyalekvárral.

Mivel a szarvasnak az egy óra kicsit kevés volt, egy teflon serpenyőben halvány olivaolajon egy kis kérget rákapattam.

Némi francia újborral (bozsolé) csodás ebéd. És csodás vacsora ma, és a holnapi ebéd is megvan. :-)