Pont az lenne a jó, ha nem vagy-vagy alapon állna ez a dolog. A hívőnek is muszáj gondolkodnia, különben tényleg meghasonlik a saját álláspontjával. Más dolog, hogy mit választasz "alapnak" - alapállásban ateista vagy, vagy hívőként megpróbálod áthidalni a józan gondolkodáson keresztül az életben felmerülő olyan problémákat, amelyek újra és újra mintegy "válaszút" elé állítanak. Mint mondtam, a "stagnáns hívő", bigott hívő - nem az én műfajom.