A dolgokat szerencsés úgy tekinteni, ahogyan vannak. A dolgok meg felpörgősen vannak és még lesznek jó darabig. Tul sok lett és lesz még egy darabig mindenből. Az ember végül bele fog fáradni ebbe az örökös, egyre magasabb szintű változásba. Mindenestül arra fog vágyni, ami haalmasabb a változásnál. És meg is fogja találni azt önmagában. Akik ma ezután sóvárognak, ők már a szabadság kellős küszöbén állnak. Akik meg még mindíg az ellentétek, a jó és rossz körhintájába kapaszkodnak, mert szerintük ott a béke és a szabadság, ők azok, akik még el sem kezdtek a születésüknek örülni, már azonnal kezdhetnek hozzá haláluk miatt jajgatni. Épp csak megtelnek, már is kiürülnek. Minél többet tudnak, annál kevesebbet ismernek, előbbrejutás helyett hátrább kerülnek. Ne törődj ezekkel a sánta logikákkal.

Te nagyon jól tudod, hogy az igazság nem szorul bizonyításra. Engedd meg mindenkinek, hogy himbálózzon azon a hullámon, amit választott. A szavak avilágon semmit nem érnek, ha nincs jelen minden szótagban a szeretettel teli éber szív.

Tudod a mondást: Az igaz hit csak a szeretet szárán szökken virágba. Annak meg a belátás a gyümölcse. Aki fél Istentől, nem hisz benne! Nagy a különbség a között, hogy mi megfogunk valamit, vagy valami megfog bennünket. Mert csak azt lehet megfogni, amit szeretünk. Amit gyülölünk, az minket fog meg.

a szeretet meg nem az a lihegős, amit általában értenek alatta. Mert amikor mindent és mindenkit kész vagy átölelni, mert szereted, az a Szeretet.

Inkább simogasd meg a kutyusodat, többet adsz és kapsz általa (itt mosolygó jel lenne, de nem müködik a billentyű... )