Hali
Fogok reagálni rá :)
Mivel én a Vadászait olvastam csak, ebben egy kitűnő példa van a hamisításra: Paul születési helyét áthelyezi máshová a Caladanról, holott Herbert leszögezi a legeslegelső nyitányban, hogy a szülőhelye a Caladan - ezt máskor is így jelzi, sugalmazást nem tesz egyszer sem, hogy másként lenne.
Sztem ennek az égvilágon semmi jelentősége nincsen... (megmondom őszintén nem is emlékszem, hogy a vadászai szerint hova rakták születésének helyét) kis fantáziával úgy is el lehet képzelni, hogy születése után mondjuk 1 héttel került a Caladanra, tehát már caladaniként nőtt fel, azzal az identitással, abban a környezetben stb. tehát effektíve a Caladan a szülőbolygója, az hogy ez technikailag talán mégsem így van, az irreleváns.
Ugyanez történik az eredeti, keleti tradicionális vallások, szellemi irányzatok tekintetében, amiknek fogalmait köznyelvi értelemben, torzítva emelik át a "neoezoterikák", a bulvár magazinok szintjére redukálva - és ez igenis káros, mert általános értelemben terjed el, az eredeti fogalmak átértelmezve, sőt, anélkül, hogy a szemlélődőnek bármiféle alapja volna rá.
Ez sztem nincs így törvényszerűen. Az egyszerűbb nyelvezet könnyebbé teszi az olvasást, és lássuk be, a mai rohanó világban nem divatosak a barokkos körmondatok. Bevallom ugyanakkor, nekem is jobban tetszik Frank Herbert nyelvezete (mégha sokkal nehezbben olvashatóvá is teszi a regényt), de az egyszerűsítés nem zavar a folytatásokban, mert eleve úgy állok hozzá, hogy FH írta a magot az agyalós, mély tartalommal, az utódok pedig továbbmesélik a sztorit, tágítják az univerzumot, több és több részletet feltárva a Dűne világból, puzzle-ként foltozva be néhány lyukat a fantáziámmal elképzelt világban.
Paulból lényegében egy kegyetlen zsarnokot faragtak; és e kötet a Messiás előtt játszódik.
Paul egy kegyetlen zsarnok volt, azért ezt lássuk be. Aztán lehet, hogy magába szállt, de a Messiás előtt történtek kapcsán még Herbert utalásaiból is az jött le, hogy nem egy kéjutazás volt az a 20 akárhány év az Impérium történetében. Szerkesztés szempontjából a Dűne és a Dűne messiása közti ugrás sokkal többet ad az olvasónak, ezért tanácsos a kötetek megírásának sorrendjében és nem időrendben haladni.
A filozófiukus dolgokról én nem rendelkezem mély ismeretekkel (sohasem érdekelt különösebben a téma), sokkal inkább a társadalmi kérdések. Sőt a filozofálgatásokat néha már túl töménynek éreztem, ezért ezek megkoptatása a folytatásokban számomra egyáltalán nem jelent negatívumot. Természetesen ez ízlés kérdése, szóval ha vkinél ez fontos szempont, akkor meg tudom érteni, miért olyan csalódott a folytatásokat illetően.
És bár nem tudjuk a Mester hogyan fejezte volna be, a hipotéziseink meg sem közelítik azt, ami végeredményként létrejött, így végső soron, a lezárás szempontjából is változtattak a feltételezett összképen.
Ez megint egyéni dolog... én pl. nem sokat agyaltam a végkifejleten, mert első olvasásra nem minden apró részletet fedeztem fel a könyvekben, nem értettem minden utalást, sőt vhol biztosan el is siklottam fontosabb dolgok felett is. Hogy fogalmazzak, hogy ne legyek félreérthető: én inkább beleélem magam a sztoriba és hagyom hogy vigyen magával, és nem azon agyalok, hogy ennek mi lesz a következménye. TV sorozatot se úg ynézek, hogy megpróbálom kitalálni a rész végét, hanem hagyom hadd vigyen magával a cselekmény és majd lesz ami lesz. Nekem nem volt (és most sincs, mert a homokférgeit még mindig nem olvastam el) semmilyen elvárásom/hipotézisem a végkifejlettről, mert gőzöm nincs hogy lehetne lezárni egy ilyen monumentális történetet (számomra ez kb. annyira felfoghatatlan, mintha itt és most a mai tudásanyaggal a hátam mögött azt kellene megjósolni, hogy mi fog történni az emberiséggel ezer év múlva, két ezer év múlva... lehetetlen).
Persze változtattak az összeképen, ha nem hisszük el, hogy a fater jegyzetei és vázlatai alapján vitték végig a főszálat. Ha kiderül, hogy tényleg nem, akkor kaptunk egy alternatív befejezést, ami ugyanúgy érdekes lehet, mint az eredeti.
Remélem sikerült világosan fogalmaznom:)
