Szia Spedway!

[Egyébként még vár rád a 3215-ös hozzászólásom, szintén neked címezve egy korábbi kérdésed kapcsán, még nem reagáltál. :D]

Megértem és elfogadom (nem tartalmát, hanem azt, hogy ez a Te) véleményed.

A bővített verziók tekintetében részint egyetértek; valóban jó dolog filmek esetében, főleg, ha árnyalja a képet, lásd pl. a Mennyei királyság című film esetében. Filmeknél még "jó" dolog az alternatív befejezés; annak idején én a Terminátor 2-nek először a könyvváltozatával találkoztam, ezért meglepve láttam, hogy nem úgy végződött, ahogy a könyv; ennek ellenére "alternatív" végként le van forgatva, fel is van töltve a netre; bár nem kedvenc filmjeim közé tartozik az "I am legend", az alternatív vég valamiért jobban tetszett (főleg az ellenfele motivációinak tekintetében).

Itt egy kis "spoiler", tehát úgy továbbolvasni.

A Frank Herbert-írások közül sok azért nem került bele, mert megváltoztatta; pl. Irulan meghal a hiányzó fejezetben.

"Spoiler" vége.

Én nem gyarapodásnak érzem, hanem pusztán mennyiségi növekedésnek, de ez egyáltalán nem minőségi növekedés. Sőt, ha meghamisítja a (Dűne-beli) történelmet, akkor nem színesít, nem tesz helyre semmit, mivel szemben áll -függetlenül attól, hogy a Herbert által írtakat látszólag nem változtatja meg, amivel egyetértek, de erről lentebb- mindavval amit szellemi minőségében Herbert reprezentált. Mivel én a Vadászait olvastam csak, ebben egy kitűnő példa van a hamisításra: Paul születési helyét áthelyezi máshová a Caladanról, holott Herbert leszögezi a legeslegelső nyitányban, hogy a szülőhelye a Caladan - ezt máskor is így jelzi, sugalmazást nem tesz egyszer sem, hogy másként lenne.

Akkor rátérve arra, amit ígértem. Való igaz, hogy amit Herbert írt, az nem fog változni, sem benne a foglalt mondanivaló. Azonban, ha a teljes összképet nézzük, a mondanivaló irányát igenis torzítják, az új, lealacsonyító elemek. Ugyanez történik az eredeti, keleti tradicionális vallások, szellemi irányzatok tekintetében, amiknek fogalmait köznyelvi értelemben, torzítva emelik át a "neoezoterikák", a bulvár magazinok szintjére redukálva - és ez igenis káros, mert általános értelemben terjed el, az eredeti fogalmak átértelmezve, sőt, anélkül, hogy a szemlélődőnek bármiféle alapja volna rá.

Így ugyanez áll fenn Herbert és az utódok viszonyában, ahol a mennyiség (lassan 10 [!!!] kötet, hisz készül a Heores of Dune sorozat, mely a Dűne kötetek közötti "hézagot" töltik majd ki: Paul of Dune, The Winds of Dune, The Throne of Dune, Leto of Dune) megfojtja a szellemet, amit az író kifejtett. Azért fontos ez, mert ha valaki az "új" elejétől kezdi, annak igenis torzítja a képét és megértését.

Olvasd csak el -ezt lentebb is jeleztem- az Amazonon a Paul of Dunehez írt hozzászólásokat, amit a "hardcorosok" írnak. Paulból lényegében egy kegyetlen zsarnokot faragtak; és e kötet a Messiás előtt játszódik. Mire eljut ehhez a fantasztikusabb kötethez, szerintem igenis nehezebb lesz annak mélységét kellőképp megélni, eredően abból, hogy más aspektusból fogja az őt megelőző kötet hatására Pault szemlélni, holott épp a vívódásáról szól, mert teherként éli azt meg, ami ránehezül.

Mit már sokszor elmondtam -és igazolnak a hozzászólások a nem olvasott kötetekkel kapcsolatban is- Herbert rengeteget merített az iszlám misztikából, a szúfizmusból és a zen buddhizmusból, különféle társadalomtudományokból; rengeteget foglalkozik a társadalmat korlátozó erőkkel, főleg a bürokráciával, és ezzel szembehelyezi a monarchiát (Ellopott Feljegyzések, mely egyben bizonyos szempontból az ő gondolta), mint pozitívumot. Ha a Lélekvadászt nézzük ott is egy magasabb rendűhöz való visszanyúlás igenlése jelenik meg, szembehelyezkedve a modern világgal (anyagias, lélektelen engem-torzító hatásaival). Sőt, ha már a szellemi irányzatok, a Dűne hat kötete kivétel nélkül az ember belső, rejtett lényével foglalkozik, egy mélyebb (ami magasságot jelöl!) értelemben. És erre van felhúzva a történet, mely másodlagos.

[Egy kis kitérő tekintve, bár Herbert koránt sem mondható tradicionalistának (René Guénon, Julius Evola, Hamvas Béla, Frithjof Schuon és még sokan mások), számtalan olyan gondolata van, sőt, bizonyos szempontból szinte ilyen irányba "tendál", mely alapján eljuthatunk egy ilyen gondolkodáshoz, vagy szemlélet-kereséshez.

Az előbb említett Frithjof Schuon gyakorló szúfi volt, íme két videó vele; az egyik az imáról szól a másik észak-amerikai indiánokról, ha már a Lélekvadász szóba került:

http://www.worldwisdom.com/Public/Authors/Frithjof-Schuon.aspx?FilmID=10L&p1id=0&p2id=0#Anchor_Video

http://www.worldwisdom.com/Public/Authors/Frithjof-Schuon.aspx?FilmID=206L&p1id=0&p2id=0#Anchor_Video

Mindenképp elgondolkodtató dolgokat mond.]

Az utódoknál sem a Caladan tengereinek suttogásában sem a Vadászaiban nem láttam ilyet. Ez utóbbinál, ezt évekkel ezelőtt is írtam, a futarok és Sheeana kapcsolatának ábrázolása volt némi pozitívum, bár megjegyezném, szentimentális szempontból.

Ha érték és a fenti szellemiség tekintetében -mégha nem is minden pontjával és nézetével értünk egyet Herbertnek- vizsgálódsz, áthidalhatatlan szakadék tátong közte és a fia és barátja között, akiknél az "érték" igen közel áll a nullához.

És bár nem tudjuk a Mester hogyan fejezte volna be, a hipotéziseink meg sem közelítik azt, ami végeredményként létrejött, így végső soron, a lezárás szempontjából is változtattak a feltételezett összképen.

A Vadászait a könyvtárnak ajándékoztam; nekik csak egy kötet volt, én nem fogom sosem újra elolvasni, és valakinek tetszik, ő legalább eljut hozzá, én meg megszabadultam tőle.

Annyit még megjegyeznék, hogy én is elkövettem a hibát, hogy a franschise tekintetében sok könyvet megvettem, és vannak olyanok, amiket máig el nem olvastam, ez a DragonLance esetében a legszembetűnőbb; azóta jobban figyelembe veszem azt, hogy az egésznek nincs más szerepe, mint az, hogy minél több pénz folyjon be a kasszájukba, és nem az érték közvetítése van jelen, ami Herbertnél szembetűnő.

Huh, és még vár rád a 3215-ös hozzászólás is. :D ;) :P