Kedves zolz!

A szuperkönnyű-t elválasztanám az extraerős-től, mert a szuper nem önálló szó*, így mindig egybeírjuk. Úgy viselkedik tehát kb. mint az al-, ál-, a fő- minősítők (vö. AkH 111. pont).

(* Valójában persze a helyzet bonyolutabb, mert létezik persze egyszavas Szuper! kijelentés, ahol mintegy indulatszóként előfordul, meg létezik a határozói szuperül forma, de ezek csak azt jelzik, hogy az adott szó megindult a szóvá válás felé. Minden jelző (melléknév) azonban még [egyelőre?] nem minősül önálló szónak.)

Ami az extra szót illeti a melléknévi jelentése ’soron, szabványon, normál „értékkészleten” stb. kívüli’. Így van az extra kiadás ’soron kívüli kiadás’, extra méret ’szabványon kívüli, normáltól elütő méret’.

Vélhetően talán ezért értékelték „jelentésváltozásnak” az OH. szerkesztői a pozitív irányban fokozó értelmét. Tehát, ha játszunk a szavakkal: extra szűz ’pl. Szűz Mária, aki úgy volt szűz, hogy közben szűztől el nem várhatóan gyermeke született’ ≠ extraszűz ’nagyon szűz; a szűzség legfelső fokán álló’. – Ugyanez főnevet minősítve: extra liga ’a normál ligáktól elütő liga’ ≠ extraliga ’nagyon erős liga; a legjobb liga’.

Tehát szerintem: extraszűz olívaolaj.