Már akkor szakemberhez kellett volna fordulnom, amikor az első csalódás ért. Teljesen összetört lelkileg. Azt hittem, képes leszek önerőből talpra állni (a büszkeség is dolgozott bennem), volt jó időszakom is, amikor azt hittem, sinen van az életem. Aztán megszületett a fiam és a bezártság, a bekövetkező változások előhozták belőlem a depressziót, azóta érzelmileg hullámvölgyben élek. Sajnos, a közelben nincs jó szakember, akinek őszintén tudnék beszélni a félelmeimről és a problémáimról, a családomat meg nem akarom belevonni.

A szeretői viszonyt eleve elutasítom, nem tartom jó megoldásnak. Nagyon lelkiismeretes vagyok, nem tudnék kettős életet élni.Ha egyszer betoppanna az életembe újból a szerelem, akkor lválasztanák, bármekkora fájdalmat és csalódást is okoznák a környezetemnek. A saját boldogságomat nem áldozhatom fel azért, hogy mások elvárásainak megfeleljek. Túl rövid az élet ehhez.