Aki árván nő fel, nem tehet róla, akit szülő egyedül nevel, az sem. Itt nekem azzal van egyedül gondom, h már az induláskor lehet tudni, h totál egyedül lesznek, vagyis 2n ráadásul pont azért születik a gyerek, h ő ne legyen egyedül. Erre írtam, h van, mikor úgy alakul, azzal nincs mit tenni.

Talán így világosabb: aki árván nő fel, nincs biztos párkapcsolata, örökbefogadók, bármilyen biztos kapcsolata, igen, az nagyon gondolja meg a gyerekvállalást. Nem azt mondom, h ne legyen, csak, h ne az legyen a fő motívum, h de jó, nem leszek egyedül. Mert a gyereke igen nagy eséllyel viszont igen. Jöhetnek a példák, h de xy is így volt, aztán milyen rendes ember lett, azóta 5 gyerekes boldog családban él - de nem hiszem, h ez a többség.

És a gyerekes lét nehézsége nem az, h milyen a terhesség/szülés/éjszakázás/beteg gyerek ápolása (bár egyedül ez is elég húzós), hanem hogy évtizedekig minden döntés/felelősség csak _az_övé. Persze találhat párt bármikor, de jelen pillanatban ez a várható jövő, erre készüljön.

Plusz nagy eséllyel egy gyereke lesz, azaz tőle vár majd mindent.