Sziasztok!

Hát, a nevelőszülőséget már próbáltam, az nem kifejezés, hogy rémesen nehéz... A párommal 7 évig neveltünk egy otthonból kivett gyereket, rengeteg örömünk volt benne, és isszonyatosan kemény volt. Tényleg szeretethiányosak, de nagyon sok minden más is hiányzik belőlük azáltal, hogy nem családban nőttek fel. Pl kötődés, lojalitás és még sorolhatnám. És a kamaszkor nem is úgy nehéz, mint az átlag kamaszokkal. Ők sokkal jobban le vannak maradva az életkorukhoz képest, tehát kb 17-18 évesen kezdenek kamaszodni, pont mikor hivatalosan is felnőtté válnak, és minden jogot megkapnak. Na, próbálja meg bárki akkor visszafogni a kamasz gyereket... Nem bántam egy percét sem, hogy velünk volt (mostmár utógondozásban van), de ha valaki mindazt elmesélte volna, amin átmentünk együtt, nem biztos, hogy belevágtam volna. Tudom, hogy szörnyen hangzik.