Szia Cherrug!

Nos, lehet már "kissé" unalmasnak fog tűnni és ismétlődőnek hatna, de teljesen kizártnak tartom a gondolkodó gépek megjelenését, lásd a 2780-as hozzászólásom, amelyben ezt összefoglalom [ha van időd, olvasd el :)].

Kivonatolva Marty és Daniel mindenképp Arctáncoltatók. Ezt maguk vallják be, maguk ismerik. Sőt, a Szukits oldalán volt egy felvetésem mivoltukkal, lényegükkel kapcsolatban, ezt idéztem a 2992-es kommentemben.

Ehhez kapcsolódóan két kiegészítést tennék:

- Marty és Daniel arról beszélgetnek, hogy függetlenedésük természetesen következmény. Ez igaz, mert Arctáncoltató mivoltuknak abszolút önismerete. Ha megfigyeled Herbert mindig hangsúlyozta az önismeret és önmegismerés fontosságát, de jóval mélyebb értelemben, és ez abból ered, hogy történetet, még ha nem is egészében, és csak "csemegeként" áthatja a szúfizmus és zen buddhizmus.

Miért természetes következmény? Az Eretnekeiben a Régi Birodalom Arctáncoltató is fejlettebbek a korábbiaknál, neki viszont ott vannak Mesterek, a Tleilaxi Mag, a Masheikhek kontrollja. A Szétszóródásban ez nem volt meg, ezért logikus az a folyamat, hogy az Arctáncoltatók elváltak az eredeti vonaltól.

Még logikusabb, ha megnézzük Scytalet a Messiásban. Elég "önálló" egyéniség, saját gondolatisággal, mégha át is hatják a tleilaxi szemléletek, aspektusok és parancsok, ez megvan benne. Ettől a Káptalanház Scytaleja már mesze van, ő már Mester. Azonban akik kimentek a Szétszóródásba, magukon hordozhatták ugyanezt az egyediséget.

Azonban egyfajta kötődés megvan még a Mesterek irányába:

"– Volt egy Tleilaxi Mesterük is – mondta Marty. – Láttam, amikor a háló alá mentek. Úgy szerettem volna tanulmányozni egy másik Mestert.
– Nem értem, miért. Mindig fütyülnek ránk, és mindig kénytelenek vagyunk eltaposni őket. Nem szeretek így bánni Mesterekkel, és ezt te is tudod! Ha nem róluk lenne szó...
– Nem istenek, Daniel!
– Mi sem vagyunk azok."

Marty mondatából viszont már az is látszik, hogy magukat ne tekintik tleilaxinak.

- Már maga az ellenség megnevezése, hogy "Sokarcú Ellenség" is beszélő. További érv az Arctáncoltatók mellett, hogy Duncan többször látja a történet során az öreg párt, és mindig az a furcsa érzése, hogy Arctáncoltatók.

Herbert mindig szellemi (és genetikai) változásokat eszközölt elsősorban, és ez még akkor is igaz, ha megjelentek a nem-hajók. Az Eretnekeiben elég "általánoson", "elterjedten" használják, és a hangsúly a Visszatérők rejtett képességein van.

A Vadászai kapcsán magam is írtam, hogy akár a Mestertől is származhat a Tisztelet Matrónáinak tleilaxi eredete, de ezt az cáfolja meg, hogy a Káptalanházban pontosan kiderül, hogy renegát Bene Gesseritek és Halszólítók az "őseik".

Tehát semmi szükség még egy ilyen "csavarra", sőt, alant épp azt szeretném majd szemléltetni, hogy sokan félreértik Herbertet, túl nagy hangsúlyt helyeznek a "csavarokra", holott Herbertre ez csak felszínes, külsőlegesen jellemző. Nála, ha meg is jelenei ez a "csavar", mindig koherensen illeszkedik a Dűne-univerzumába és történetbe. És a gondolkodó gépek behozatala logikátlan lett volna.

[Az meg, hogy Duncan "embert és gépet egyesít egy személyben", abszolút nonszensz. Ez azt feltételezné hogy a Régi Birodalom Mesterei tudtak a jövőről, amit Leto látott, és ők lényegében beteljesítették a Prófétájuk akaratát.

Ezzel szemben folytatva fenti beszélgetés idézését:

"– Én mégis azt hiszem, hogy hagytad őket elszökni. Annyira erőlködtél, hogy metsszük meg a rózsákat!
– Különben is, mit mondtál volna a Mesternek? – kérdezte Daniel.
– Viccelni akartam, ha megkérdezi, kik vagyunk. Mindig ezt kérdezik. Azt mondtam volna: "Mit vártál; magát Istent lobogó szakállal?"

Ez tükrözi, hogy az ittenieknek nincs fogalmuk arról, kik érkeznek valójában. Természetesen fel lehet hozni, hogy egy csavar keretében "bármi" történhetett volna. Igaz lenne az is, hogy Duncanben valamiféle céllal hajtottak végre "módosítást", amir ő maga is érzett, de még nem tudott megmagyarázni. Ezt nem tudhatjuk.

Egyetlen gondolat vezethetett az eféle befejezéshez, amit Duncan mond Bellnek a Zsarnokról az ixiek kapcsán:

"Lenyűgözte az a gondolat, hogy embert és gépet szétválaszthatatlanul össze lehet vegyítem, és mindkettő a másik határait keresi."

De amint a 2780-as hozzászólásomban kifejtettem, ez csak egy felhasznált mondat. Emellé még hozzá kell tenni, hogy az ixiek nem tudnak létrehozni többé arafelt, ezt maga Leto mondja. Az Szétszóródás-beli robotok meg azon a csökevényes szinten vannak, amilyennek Odrade látja az Elágazáson.]

Nos, szerintem a Dűne-saga az egyik legjobban felépített, összeilleszkedő történet. Köszönheti ezt mindannak, amit néhány kommenttel lentebb (3215) Sheeana kapcsán leírtam.

Látszólag mindig van egy csavar, pedig nem. Szerintem ebben rejlik Herbert egyik -újonnan felfedezett- varázsa, hogy ami a meglepetés erejeként hat, az valójában nem meglepetés, hanem "logikus következmény", és Herbert Mester talán mosolyog is, hogy volt-e az Olvasó olyan figyelmes, hogy észrevette vagy sem. Ez pedig azt mutatná, hogy az Olvasó tudatosan ott van-e a történetben során, vagy csak hagyja, hogy megtörténjenek az események vele.

Lássuk csak (persze ez egy felületes "összeírás" lesz).

Az első Dűnében a fejezetprológok végig jelzik azt, hogy Paul Muad-Dib győzelemre vitte a seregeit, hisz a legtöbb prológ Irulan tollából származik. A könyv első harmadában látja már Paul a számára szörnyű jövőt, a Dzsihadot, azt is, hogyha meghalna, a szelleme tovább vinné az áradatot, sőt azt is érzi, hogy e jövő fogja megteremteni magának. Ám ebből a szempontból nem is az első regény az érdekes, hanem a második kezdete.

Itt megint azzal az írói fordulattal él, hogy leírja egy történész szemén keresztül magának az árulásnak a történetét. Ezáltal sokkal jobban helyeződhet a hangsúly Paul vívódására, mint a történet csavarjaira és meglepetésekre.

A történet során végig ott van a hangsúly, a nyomás azon, hogy Hayt találja meg magában Idahot, így logikusan következett be az, hogy megtalálta önmagát. Lényegében ez az egyik alapmotívuma ennek a könyvnek.

A Gyermekeiben már a kezdettől jelen van a "furcsa" páncél, a homokférgek eltűnése és Jacarutu Leto álmaiban. Már az elején mondják, hogy a Prédikátor valószínűleg Pault, és ez itt is szembetűnik, amikor róla írnak a tanításai során (ahol részben a fiának is előkészíti a jövőt), az, hogy Idaho viszi a Salusa Secundusra (ifjú ura iránti hűsége).

A könyvben Leto több jelentős, a jövőre vonatkozó kijelentést tesz:

- Eljön az idő, amikor a homokférgek (3215) más bolygókon is képesek lesznek életben maradni.
- Megjósolja Leto Békéjét, és azt is, hogy véget fog érni, a homokférgek visszatérnek.
- Harq al-Adát biztosítja, hogy a Kralizec nem fog elmaradni (szerintem ez mindképp megtörtént volna az utolsó kötetben).
- Kezébe veszi a nemesítési programot (és ez a negyedik kötetben nyeri el igazi mivoltát, itt csak jelzésértéke van).

Az Istencsászára mindenképp átmeneti könyv, és megint azzal a módszerrel kezdi, mint a Messiást. A jövőben vagyunk, Leto Békéje után, miután megtalálták és lefordították a feljegyzéseit.

A könyvben Leto mondja, hogy nem ismeri a halála idejét, de természetét igen. Erről írok a 3208-as hozzászólásomban. És Hwinak szinte végig az uralma mivoltáról illetve a bekövetkező jövőről beszél, ami az Ínséges Idők, majd a Szétszóródás. Lényegében ő maga gerjesztette azt, hogy az emberiség Szétszóródjon.

Az elején van pár sor:

"Hát nem fantasztikus ez az én Sionám? Ahogy lassan megértitek, miért olyan fontos a számomra, akkor azt is megkérdezhetitek, hogy tényleg hagytam volna-e meghalni őt az erdőben? Efelől ne legyen kétségetek. A halál rendkívül személyes dolog. Ritkán avatkozom bele. Ha pedig valakit próbára kell tenni, mint Sionát, akkor soha. Bármikor hagytam volna meghalni. Végül is, a saját mértékem szerint nagyon rövid idő alatt kinevelhettem volna egy új jelöltet.
De ő mégis lenyűgöz. Figyeltem ott az erdőben. Figyeltem ixi műszereimen keresztül, és azon gondolkodtam, miért is nem számítottam erre a vállalkozásra. De hát Siona… Siona."

Annak idején furcsának is tartottam, hogy nem látta előre. Miért gépeken keresztül szemlélte? Ez a pár sor jelzi, hogy őt már nem látta, mivel rejtve volt előle. Természeten ez egy "csavar", de ott van Leto nemesítési programja.

Leto elmondja azt is, hogy az ellene lázadókból lesznek a legjobb "hívei", segítői. Nincs ez másként Siona esetében sem. Leto tudatosan készítette elő saját halálát, és ez abban is tükröződik, hogy nem hagyta, hogy Idaho megállítsa a tevékenységét. És lám, a végén Idaho is csak Siona tenyészcsődöre lett, Siona meg az Arany Ösvény továbbvivője (maga az út, bár e kérdés jóval összetettebb, és pár éve ezt lentebb meg is beszéltük a többiekkel). :-)

Leto felismerte, hogy a jövőbelátó megteremti maga számára a jövőt, és a jövő jelen lesz. Ez Letonál sincs másképp, csakhogy ő felismerte az időnek eme természetét. Ezért hozta létre e "láthatatlanságot", és ezért hagyta, hogy a nem-mezők és nem-hajók létrejöhessenek (szándékosan nem figyelte konkrétan az ixieket). Szerintem a néma tudatáról is tudta, hogy megkötik a jövőt, így természetes volt a Dűne pusztulása.

Továbbá van egy jelenet, amikor Moneo egy szempillantás alatt, hihetetlen gyorsasággal elintézi Idahot, ez szintén jelzi Miles Teg későbbi képességét.

Az Eretnekei a megjósolt Ínséges Idők és a Szétszóródás után játszódik. Mint mondtam, az egész "történet" afelé halad, hogy a Dűnén konfrontáció törjön ki a Bene Gesserit és a Tisztelet Matrónai között, emellett beteljesítvén azt, amit Leto megjósolt: eljön az idő, mikor a Dűnén kívül máshol is élnek majd homokférgek. Ez főként a gammui eseményekből következik és Sheeana képességéből, hogy képes a férgeket irányítani: ám ez, mint arra később rájön, megtanulható.

Továbbá abból, hogy megjelenik a szintetikus melanzs, ezzel megtörik a Dűne monopóliuma. A Dűnének pusztulnia kell, hogy a homokférgeknek a jövőben Sheeana által újra jelentősége legyen, mert ez az az ár, amit ezért a jövőért fizetni kellett.

Talán ennyi is elég arra, hogy bemutassam, a történet egészében véve egyáltalán nem csavaros, természetesen az olvasás közben annak tűnhet, Herbert mesterien játszik velünk, az Olvasókkal, ám a meglepetések abból erednek, hogy vajon eléggé figyeltünk-e a saga során vagy sem.

Sokszor mondtam már, hogy nem is a történeten van a hangsúly, hanem a gondolatiságon, és a történet másodlagos, ezt továbbra is fenntartom. :)

Azt szerettem volna kihozni az egészből, hogy ebbe az egészbe nem illik a gondolkodó gépek behozatala, még egy hatalmas "csavar" keretén belül sem, mert minden aszerint zajlik, ahogy Paul, majd őt felváltva Leto megjósolta.