... szerintem minden politikus csal és hazudik, máskülönben lehetetlen bekerülni a hatalomba és lehetetlen ottmaradni ...

 

Ezt a kijelenetést igaznak tartom a minden, és a lehetetlen szavak nélkül. 

 

... Kultúránk erköcsi alapértékei és a mindennapi életünk között pont akkora szakadék van, mint aközött amit egy politikus mond meg csinál ...

Mi a kulturánk erkölcsi alapértéke? A gyermek? Lassan 30 éve többen halnak meg Magyarországon, mint ahányan születnek. Évről évre fogy a magyar társadalom, ahol meg demográfiai reprodukcióról lehet beszélni, ott nincs ekvivalencia a többségi társadalommal. 1957 és 2007 között több mint 5.5 millió abortálás történt Magyarországon. Voltak itt olyan évek is, amikor 100 élveszületésre 140 abortusz jutott. Érték a gyermek? Ugyan már ... Talán a család, az érték. Nézzük meg, családbarát folytat a magyar állam, támogatja a családosokat? Mivel? Adókedvezménnyel? Azzal nem. Gyermeknevelés ösztönzésével? Azzal sem? Akkor mivel támogatja? Értéket képeznek a tradícionális magyar hagyományok? Akkor miért nem védik a magyar márkajelzésű termékeket a külföldi tömegáruval szemben? Miért van az, hogy egy magyar miniszterelnök egy nyereségkiszivattyúzó multicég érdekében emel szót szemben egy magyar érdeket képviselő szervezettel szemben? Érték a házasság? Akkor miért részesül hangsúlyozott toleranciában a házasságon kívüliség? A szingli életmód? Érték a férfi, a nő, akkor hogyan lehetséges, hogy a nemi szerepek diffunditásának reklámja nyílt teret kaphat? 

 

Mi a kulturánk alapértéke? Micsoda? Mi az, ha nem a gyermek, ha nem a család, ha nem a magyar hagyomány, ha nem a férfi és nem a nő?

 

Ez az egyik, a másik, hogy az emberek mindennapi világánának univerzuma lényegesen nem tér el a politikai világának mindennapi univerzumától. Minden nap előfordul a házasságtörés, a gyermekek sérelmére elkövetett erőszak, a gyengébben sérelmére elkövetett erőszak, mint ahogy arra is van példa, hogy az erősebbnek verik szét a fejét a gyengébbek. csalás, lopás, hazugság mindennap zajlik, megtévesztés és félrevezetés is. Persze ha ez ugyanaz, mi a különbség?

 

A példamutatás. Ha valaki ugyanazt teszi vezetőként, ráadásul szabadon választott vezetőként, mint amit a mindennapi világ eseményuniverzumában akárki megtehet, az megbocsáthatatlan bűn az akárkik szemében, ha lepleződik, ha meg nem lepleződik le önmaga tudhatja, hogy milyen ember, és mit érdemel.

 

Ha ez azzal társul, mint Gyurcsány esetében, aki tudja önmagáról, hogy egy mocskos gazember, de erre természetszerűleg büszke, és még ez is elhivatottságtudatát táplálja, jó építkezési alapot teremt a fermentális társadalmi közállapotok kialakulása irányában, mondhatni, annak mintegy szubsztrátumát képezi.  

 

... Böszme valahol megtörte ezt a trendet és eccer igazat mondott ...

 

Teljességgel lényegtelen, hogy mit mondott a bűntárs haverjainak egyszer, zárt körben, az a fontos, hogy mindezt nem a nyilvánosságnak szánta, és eszébe se jutott semmi ilyesmi. Ez jellemezi ezt az embert, meg a haverjait is egyet kivéve, aki mint kiderült, mégse volt a legjobb haver.