Egy öreg kolléga mesélte valamikor: Hajdan mikor megszűntetéséhez közeledett a bodrogközi kisvasút voltak már párhuzamosan közlekedő buszok. A soför mindenhol megállt - ott is ahol nem volt megálló - felszedte a batyus néniket vitte őket a piacra, visszafelé minden kapuban megállt. Az utasok kezdtek elpártolni a kötött pályától. Aztán mikor megszünt a vonat, megszűnt a jóvilág a buszozásban is. Csak a megállókban álltak meg, ritkultak a járatok, éjszaka megszűnt a közlekedés - utolsó busz 20 órakkor, első busz 4 órakkor, ez csak iskolanap, az csak vasárnap... Az emberek rájöttek, hogy a vasút nélkül elvágták településüket az ország keringésétől. Ezt a mai napig megfigyelheted a Bodrogközben.

Nem tudom mennyi a valóságalapja az öreg meséjének, de egy biztos. Győző bácsi értett - remélem jó egészségnek örvendve - a mai napig ért a vasúthoz, és gyüjti a vasúti emlékeket. Ha jól tudom, vonatkisérőként kezdte, volt vonatvezető, forgalmista, rendelkező. Dolgozott a kisvasúton, a nagyvasúton, volt vonalbiztos, pályája végén pedig oktatta a fiatal kollégákat. Én őt hihető forrásnak tartom.