Az aki a kaposvári cukorgyárat meg tudta venni, hogyan jutott el oda, hogy volt egy cukorgyárra való pénze? Nagyon szerette a hazát, és kapott érte egy cukorgyárat? Vagy mindig egy kicsit lépett előre, racionálisan gondolkodva, és kellő pénzügyi-gazdálkodási ismeretek birtokában (és némi szerencsével)?

Miért nem lehet ezt a fajta racionális gondolkodást a közszolgáltatásokon is számonkérni, ha az Magyarországon van? És másutt miért lehet?