Nehogy már megeröltető legyen

Nem az a fontos, hogy mennyire megerőltető, hanem az, hogy a felelős döntéshozó kiadja-e a vonatkozó utasítást, vagy sem. A következmények ismeretében, valószínűbb a "nem" válasz.

minden újításban reflexből az jön elő ahogy itt is történik ,h miért nem működne meg miért nem menne

A nagyvállalati modell arról szól, hogy a végrehajtói szintek utasítások szerint dolgoznak, az utasításalkotó pedig vállalja a felelősséget az utasításokért. Ha az utasítások szerint pl. a végrehajtói szint se nem kreatív, se nem motivált, akkor egyfelől nyugodtan alkalmazhatók retardált egysejtűek (szerény díjazásért), másfelől viszont innentől kezdve a definiáltan egysejtű-létbe kényszerített alkalmazottól ne várja senki sem a kreativitást, sem a motiváltságot. Ezeket a tulajdonságokat más szervezeti egységek vagy külső szervezetek fogják szolgáltatni. Abban az esetben fogják szolgáltatni, ha az innovációtól az adott cég menedzsmentje a bevételek növekedését, a kiadások csökkenését várja - mert a kettő közötti, pozitív különbségből él. Ha nem így van (és esetünkben nem így van), akkor a menedzsment csak egészen más indokokkal lehet az innováció felé irányítani. Ha azonban az innováció fedezete is csak külső forrásból képzelhető el, emellett a külső forrásnak csupán valahol a hatszáznyolcvanadik helyen áll a listáján a vasútüzem, akkor mit vársz?

hm