"Ne adjuk fel azt a hitünket, hogy a világ nagy dolgaiban a jó oldalon állunk. Hogy képesek vagyunk erős, modern, polgári világot teremteni. A szocialista tradíciók hű követői vagyunk.

Nem jópofa gyermekpartin vagyunk, amelyen a résztvevők szembekötősdit játszanak. Nem gyermekeket hívtunk meg, hanem a párt parlamentjének, legfontosabb demokratikus testületének tagjait, akik mindig is a párton belüli demokrácia őrei voltak. Továbbá nincs is hajlamunk szembekötősdire.

Nincs szívósabb és életképesebb párt az MSZP-nél, mindig újrakezdtük, ha újra kellett kezdeni. Van okunk büszkének lenni. Van okunk megmaradni.

Nem az önkritika a fontos, hanem a megfelelő tanulságok levonása..."

stb...

"Afféle lazításként, a választási győzelmeket, kongresszusokat, százezres nagygyűléseket, majálisokat idézte föl az a kisfilm, amelyet levetítettek, majd Simon Gábor egy saját emlékét osztotta meg a hallgatósággal a választmányi elnökké választását követő első találkozásáról a hosszú ideje betegeskedő Horn Gyula, volt miniszterelnök-pártelnökkel. Horn Gyula dolgozószobájában fogadta és kávéval kínálta, amit visszautasított, mert már kávézott. Ekkor a miniszterelnök megkérdezte, hogy rágyújt-e. A válasz az volt, hogy ő nem dohányzik. Erre Horn Gyula megjegyezte: hát ez így nehéz lesz!"

Kb. ennyi, amit tudnak, amennyit érnek.