Kösz a részletes kifejtést ! Lehet, hogy egy ember csak akkor képes önmagát maximálisan a vallása alá rendelni, ha életének minden mozzanatát, idejét - koncentráltan - csak és kizárólag a hitéletre tudja fordítani. A keleti vallások - szerintem - ilyenek. Nem csupán a testnek kell "felfejlődnie" ahhoz, hogy teljes életenergiával tudjon élni egy ember, hanem a Lelkének is. Úgy gondolom, hogy ez a fajta (látszólag kettős) fejlődés valójában együtt történik. Ezért vélem én úgy, hogy a Hitnek is része az élet teljességének megtapasztalása. A teljesség megtapasztalását - véleményem szerint - csak a nemiség és a fajfenntartási ösztön megélésével együtt lehet "célszerűvé" tenni - azaz az élet teljességének megismerését megvalósítani. Én - miután a kereszténységben vagyok "otthon" és a többi vallást, értelmüket, lényegüket úgymond csak "külső szemlélőként" tudom "átélni", ezért a kialakult véleményem is következésképpen szűklátókörű. Azonban a kereszténységen belül azt látom, hogy az evangélikusok, reformátusok, stb. lelki vezetői (szándékosan nem papokat említek) eleget tudnak tenni hivatásuknak, a családi élet ezt (ha jó az a családi élet !!!!!!!!!!!!) csak előmozdítja, nem hátráltatja. Jézus esetében természetes, hogy egészen másként kell felfogni ezt a témát. A "Da Vinci" kód faramuci elképzelését semmi nem támasztja alá. A mai napig is nehezen értem meg (persze "értem"), hogy egy nyilvánvalóvá tetten természetfeletti "embert" miért támadnak annyian, mi motíválja őket erre ? Csak a gonoszság, ami ezt vezérelheti. Jézus "könnyen" mondott nem-et a Sátán által Neki felajánlott kincsekre és hatalomra - az emberek túlnyomó többsége nem lát túl a földi lét nagyon is behatároltságán. Ezért aztán tombol az "egyszer élünk" - magatartási forma, ami eleve lehetetlenné teszi az empátiát és bármely valláshoz való közeledést.

ÜGYI