Két dolgot tudok elképzelni a kérdéseddel kapcsolatban.
– Szándékosan provokatív
– Szándéktalanul felületes.
(A két feltevésem beírási sorrendje érdektelen, nem erősorrend.)

Én úgy gondolom, hogy vannak olyanok, akik tisztességesek és vannak akik nem. szándékosan nem törvénytisztelőt írtam! A tisztesség (emberség, emberiesség) nem feltétlenül jelent törvénytiszteletet. A történelem során gyakran megesett, hogy a jogsértő magatartás volt az egyetlen emberséges, helyes cselekedett.

Nem hinném, hogy a politikai beállítottság, az emberiesség és a törvénytisztelet között szoros összefüggés lenne. Akiben megvan az emberiesség, a tartás, a tisztesség, az lehet bármiféle politikai irányzat híve, követője, az ebben a szép tulajdonságában megingathatatlan.

A kevésbé szilárd erkölcsűeknek nincsenek különösebb aggályaik, ha önös érdekükről van szó. Ha az indíttatás és lehetőség megvan, nagy valószínűséggel olyan lépésekre szánja el magát, amit mi nem tennénk. Nem azért pert tilos. Nem azért, mert büntetést kaphatunk érte. Önmagunkért. Számomra a liberalizmus egyik ismérve, a saját definícióm egyik sarokpontja a Nem szabad ártani! parancsa.

Minden bizonnyal a többi létező és létezett párt tagjai között vannak ilyenek, meg olyanok is.

Az MSZP-ben azok, akik korábban is közel kerültek a tűzhöz, több kapcsolati tőkével rendelkeznek, több lehetőségük van a még törvényes, de erkölcstelen mutyizásra, a sem nem törvényes, sem erkölcsös sikkasztáshoz, vesztegetéshez, pénzek elsíbolásához. Erre számítani lehetett, illetve elkerülhetetlenül szükséges következménye volt annak a puha rendszerváltásnak, ami 1989-1990-ben volt.

Mellékszál: miért tagja valaki ma az MSZP-nek?
Közösséget lehet vállalni az MSZMP jogutódjával? Közösséget lehet vállalni az MSZP közelmúltjával és jelenével? Ha valaki ezekre igennel válaszol, akkor esetében már nincs miről beszélni.

Én így gondolom.