Erről más tapasztalataim vannak. Szvsz csak gondolod, hogy a lelkük viszatartaná, mert talán téged viszatartana, és úgy érzed, hogy mindenki mást is. Ebben a kérdésben sok szülő is örül, ha a gyereke(i) anyagilag és kulturálisan is reményteljesebb helyzetben él. (Én is :-) A gyerekeinkhez tulajdonunkként kötődni pont olyan szevedés-forrás, mint bármihez kötődni ... ugyanis szép lassan mindent(!) elveszítünk.

Egy kedves angol ismerősöm legkisebb fia (13) az elmúlt héten iskolai tanulmányi kiránduláson volt Budapesten, és utána írnia kellett a benyomásairól, amiből kettőt említenék meg.
"Iszonyatosan szemetes - láthatatóan nem érzik magukénak a várost az emberek.
Jóformán búskomoran és rosszkedvűen mennek azt utcán mereven előre nézve, egymásra sem ekintve - nem törődnek egymással"
Nem tartom meglepőnek ha valaki máshogy szeretne élni mint ahová született és kulturát váltani (rémlik valami könyv vagy tanulmány "escape from culture" címmel - keresgélem éppen)

A világtörténelem nagy filozófusai - Buddha, Jézus, Mohamed - is tulajdonképen szöktek abból kultúrából amibe akaratlanul is születtek (és nem választották azt). Mohamed szó szerint szökött (higra), míg mások egy saját kulturát alapoztak meg.
A jó hír -szvsz - az, hogy bármelyikünknek lehetősége van másként gondolkodni a világról mint a helyben szokásos. Az ezzel kapcsolatos történéseknek természetesen vannak fájdalmas részletei is.