Ez sokkal komplexebb kérdés, mint amilyennek tűnik.
Nyilvánvaló, hogy a gyerekek számának növekedése itt is ideiglenes (10-20 éves) életszinvonalcsökkenéssel jár, különösen, ha a mama otthon marad.
Ez amúgy gyakoribb, mint Magyarországon, és a következményeken (mármint, hogy csökken az életszínvonal, ha kisebb a család bevétele) nem lepődnek meg annyira/nem tartják tragédiának, mint szintén Magyarországon, hanem vagy elfogadják, vagy megoldják Lehet pl. lemondani az otthonmaradásról és mégiscsak dolgozni (ha letelt az a kb. 1 hónap, amiennyi kimaradást a munkaadó a szülés miatt elfogad), lehet a férjet macerálni, hogy többet keressen, ...
A mi konkrét esetünkben:
Mikor idejöttünk, akkor két gyerek volt, itt lett harmadik, a fizetésem, meg mindig kicsit van a fölött a határ fölött, amikora családi jövedelem magassága miatt már éppen nem "jár" semmi, ha lenne 4. gyerek, akkor ismét járna a csökkentett árú iskolai ebéd, 5. esetén meg az ingyenes, mert olyan lenne az egy személyre kijövő átlagunk, továbbá ismét elkezdenénk kapni adókedvezményt. A sávok egyébként csűszkálnak, volt két olyan év is, amikor épp alatta voltam az azévi jogosultsági vonalnak.
Ha a magyarországi életszínvonalunkon élnénk (pl. az a lakás amit bérelünk, nem lenne nagyobb, mint amekkorában otthon élnénk, mert ugyanúgy használnánk, vagy nem feltétlenül kell az összes gyereknek minden napra valami fizetős szakkör, főleg, ha van ugyanolyan, ami helyi és ingyenes, mint pl. foci, ... ), akkor ehelyett megtakarításunk lenne ugyanebből a jövedelemből (ami nem is lenne felesleges, mert ugye már nincs tíz év addig, hogy a legidősebb gyerek egyetemi tandíja elkezdjen problémát okozni).
A feleségemnek az a tévhite, hogy ha az USA-ban él, akkor ettől automatikusan kell magasabb legyen az életszínvonala annyit jelent, hogy azt a hobbinkat, hogy itt élünk, éves szinten 5-6000 dollárral támogatom meg a magyarországi jövedelmünkből, ami viszont nem lenne, ha otthon élnénk.
Az átlag ("átlagos" apuka"), amúgy csalóka dolog, mert pl. az én évi jövedelmem is nagyobb, mint a helyi hivatalos családi átlag állami, megyei és városi szinten egyaránt (esetünkben ezek a számok a felsorolás rendjében egyre nőnek, mert viszonylag jó környéken lakunk, így a városi átlagnál már nem sokkal vagyok jobb).
Van orosz ismerősünk akinek a férje a benzinkúton dolgozik (nem lehetett könnyű bekerülnie, mert a benzinkutas szakma errefelé az indiaiak "vadászterülete"), és mint ilyen a legális fizetése elég alacsony ahhoz, hogy még élelmiszerjegyeket is kapjon a család, így aztán a nej persze otthon az egyenlőre két gyerekkel, de van olyan is (a nejem anno feliratkozott egy bölcsödepótló játszócsoport levelezőlistájára, ezért ma is jönnek levelek onnan), aki a hozám képest kb. kétszeres jövedelemmel bíró férj mellett már a szülés előtt gyűjti a bentlakó babysitteres ajánlatokat, mert azonnal akar visszamenni dolgozni.
Egyszóval lehet átlagolni, de szerintem nem érdemes, mert a szórás túl nagynak tűnik és ezért az átlag nem lesz jellemző, mert a döntés (otthon marad, vagy visszamegy dolgozni) elsősorban nem a jövedelemszinttel korrelál.

schgy