Nézd, szerintem ez a kérdés is azt veti fel, hogy a végletesség sosem jó...

Ugye, ha a képviseleti-elitista forma válik egyeduralkodóvá, akkor azt látod, ami ma megy, egy "demokrácia" cimkét viselő parlamenti diktatúrát, visszahívhatatlansággal, szabad mandátummal, nulla feedbackkal, frakciózást, szavazógépeket, értelmiségi önpörgést...

(és egy idő után megjelennek a modern Taszilók is, lásd az egymást cserélgető celebeket... és a celeb-jelenség és a politika összefonódását )

Ha a közvetlen forma válik egyeduralkodóvá, akkor meg atomizálódást, szétesést, túlhajtott egoizmust...

Talán érdemes lenne megpróbálkozni a kettő ésszerű kombójával, amikor a stratégiai célokat és irányokat a széles bázis hagyja jóvá vagy veti el, a konkrét intézkedéseket meg kicsi és jól működő képviseleti rendszerek alkotják meg. Pl: azt, hogy kell-e egy 5-ös Metró Budapestre, érdemes-e vállalni az áldozatokat ezért a célért, azt döntse el Budapest lakossága, és nem egy gazdasági-politikai klikk. Azt, hogy hogyan kell fúrni azt a lukat, azt meg szakemberek, és az őket kordináló hatékony képviselet.

ÜdV