A félreértett forradalom

 

Populizmus: '56-tól máig

 

A politikai versengés (a pluralizmus) demokráciájának Magyarországon nem voltak erős gyökerei. A lakosság többsége a plebejus egyenlőség eszményén alapuló társadalomra volt fogékony.

 

...

 

A tényleges hatalom '56-ban a frissen megalakított helyi (üzemi és települési), a forradalom második felétől kezdve pedig az ezekre épülő területi (megyei) munkástanácsok kezében volt. Legitimitásuk az állampolgárok közvetlen részvételén alapult. Ezek a testületek népgyűléseken, közfelkiáltással, vagy ilyesféle módokon alakultak meg, és mindvégig közvetlen kapcsolat jellemezte őket az általuk képviselt tömegekkel...Akkor, ott volt ebben valami természetes és szükségszerű, de csíraformában olyasmit is hordozott, ami más körülmények között akár végzetes is lehet.

 

...

 

A közvetlen demokrácia eszméje öntévesztés. Sehol a világon nem valósult meg tiszta formában. Az emberi jogok alkotmányos garanciája és a hatalmi ágak megosztása nélkül minden demokrácia, így a közvetlen is káoszba vezet. Az emiatt keletkező rettenet pedig eszményi alapja a megváltást ígérő diktatúráknak.

 

...

 

A plebejus társadalmi tudat minden jel szerint nem tudta megóvni az egykor a bázisdemokráciához vonzódó munkástanácsok és a későbbi "Kádár népét" attól, hogy azonosuljon a jobboldal 1945-ig visszaeső részének, részben pedig a neonyilasoknak a demagógiájával.