Nem volt nagy durranás a koncert? Akkor, ott az első sorokban a székek előtt a 95 kilómmal kucorogni a parkettán, közben operatőri munkát végezni, sokat elvett az élvezeti értékéből.

 

 

Azóta végighallgattam, és azt mondom, megérte. Nagyon jó koncert volt. Virtuóz, szellemes, hangulatos. Ami ott kicsit, üresebbnek tűnt, pl. a minimális hanxerelésű Bye madár, azt is jól megfogták: Kezdődik seprűzéssel, mikörben orgonistánk szordinált trombitával hozta szólisztikusan a dallamot. Az első kör után balkézzel+láb elkezdte a basszust is. Szóval lazán, játékosan.

A felvételen, az orgona is jól meglehetősen szól. Kicsit vehette volna karcosabbra a hangját, de Joeynél jellemző a lemezfelvételeinél is az elég tiszta hangkép. A keverőnél egy picit jobban megnyomhatták volna a hangját.

Sajna sok időnk nem volt beszélgetni. Hatalmas 3 tengelyű emelt turnébusszal jöttek a helyszínre és mikrobusszal vitték be a belvárosi szállodába őket. Néhány üdvözlés, parola kora délután, aztán rohantak. Utána meg mi inkább várost néztünk, hamár kint voltunk. A végén meg késő volt ^1/22 felé, így nem kapta meg tőlem a júliusi akciójuk dvd-jét sem.

 

Ahogy néztem a videót, feltűnt a szlovák rendező jó ízlése. Az átlagosan buta magyar gyakorlattal ellentétben nem váltogatták a képeket 2mp-ként, nem az orrukra zoomoltak, legtöbbször jó oktató videó szemszöből készült képet tett mögéjük. Szóval érdemes lesz vadászni valamikor tél közepe-végefelé az Stv-n.

 

További fellépők:

- Elsőként az osztrák Bella Wágner csapatával. Funk-rockos stílus. A Roland RD300-ból néha jóízű Hammond hang is előjött. Persze ehhez kellett egy megfelelő osztrák billentyűs.

- Másodjára Scott Kinsey group, USA. Kicsit zavinulos meg world-ös etnó énekes egy hangnemben való hosszú kavarásukat átengedtük a közönség többi részének. A piroskák eléggé fakón belemaszatolódtak a hangzásba.

- Az átszereléskor a B teremben a bájos, szőke norvég Caroline énekes, helybeli gitárossal és herflissel kellemes pihentető műsort adott.

- Oskar Rózsa és csapata (SK-USA) filmzeneszerű kortárs fúziós műsora nekem bejött. Néha jazz, néha After Crying-féle prog. A Rhodes szintén egy hosszabb piroskán próbált átjönni. Ellenben két igazi zongora volt kihangosítva, ami helyett ide a digiváltozat szeintem szerencsésebb lett volna.