"Hogyan szórakozzunk jól ruha nélkül...

Emlékeznek? Amikor egy hotelszobában vannak, ott van az a fénycsík a fürdőszoba ajtaja alatt. Mindig nagyon hasznos, segít odatalálni a sötétben. Különösen olyankor, amikor minden éjjel másik szállodában van az ember, ahogy ez velem gyakran megtörténik mostanában.
Turnén voltunk Katie Meluával, akkor éppen York-ban...
Felkeltem pisilni az éjszaka közepén, és ezt az ajtó alatti fényt használva vezérlő csillagomként, támolyogtam félálomban és teljesen meztelenül a fürdőszoba felé. A szemeim félig csukva, nem voltam éppen éber, kinyitottam az ajtót, és beléptem a fürdőszobába.
Azzal az apró különbséggel, hogy az nem a fürdőszoba volt, hanem a hotel folyosója.

Csak amikor meghallottam azt az undorító "klikk" hangját a bezáródó ajtónak, akkor tudatosodott bennem a szörnyű valóság. Ott álltam, teljesen meztelenül, kulcs nélkül, egy közepesen puccos vidéki hotel ragyogóan kivilágított folyosóján. A szobám ajtaja szilárdan bezárva mögöttem. Még csak egy magazin, vagy a szobaszolgálat egy otthagyott szalvétája sem hevert körülöttem, amivel megpróbálhattam volna eltakarni magamat.

Szerencsére így hajnali négy felé én voltam az egyetlen vendég a folyosón.
Nem tartott soká rájönnöm, hogy csak egyetlen választásom van. Lemenni a hotel recepciójához, vajon van-e ott egy éjszakai portás, aki visszaenged a szobámba.
És volt. A recepciós pultnál ült, és újságot olvasott. Úgy határoztam, hogy szégyenlősnek mutatkozni még kínosabb lenne, mint úgy tenni, mintha ilyen fajta dolgok gyakorta megtörténnének.
Így hát csak határozottan odaléptem az asztalhoz, olyan lazán, amennyire ez csak lehetséges, hanyagul a bejelentkező pultra támaszkodtam, és közöltem a pasassal, hogy véletlenül kizártam magam a szobámból. Azt szükségtelen volt megemlítenem, hogy teljesen, "varrás nélkül", mondhatni tök-életesen meztelen vagyok.

Erősen a becsületére válik, hogy a pacák csak felállt, higgadtan, egyetlen szájrándulás nélkül, rezzenéstelen arccal. Fogta a főkulcsot, "Kövessen Uram!" mondta, és visszavezetett a lépcsőn az első emeleti szobámhoz.
Beengedett, és jóéjszakát kívánt.

Csak gondoltam, el kell mondanom ezt a történetet. Soha, de soha ne bízzanak meg abban a fénycsíkban."

/Mike Batt, 2009. október 25./

(Mr. Mike Batt a Brit Hanglemezgyártók Szövetségének alelnöke, a Dramatico Kiadó tulajdonos-igazgatója, zeneszerző/szövegíró/karmester/rendező)

A york-i fellépés egyébként 2004. március 5-én volt.

* * *

Mike Batt - Soldier's Song

Mike Batt - Winters Tale

Agnetha Fältskog - Sometimes When I Dreaming

Katie Melua - Nine Million Bicycles

Art Garfunkel - Bright Eyes