"Levágott fejjel, életben

http://www.zug.hu/cikk/a-vilag-legbizarrabb-allatkiserletei_511.php

Ahogy a kétfejű kutyák, a levágott fejjel életben maradt ebek is egy orosz tudós, Szergej Brukhonenko nevéhez fűződnek. Brukhonenko egy általa autojectornak nevezett primitív szív-tüdő készüléket fejlesztett ki, amellyel sikerült életben tartania levágott fejű kutyákat. A készüléket összekapcsolta a kutya levágott fejével, így az eb egy ideig még élt. A szovjet fiziológusok 1928-ban megrendezett kongresszusán pedig bebizonyította, hogy az asztalon fekvő kutyafej tényleg él: amikor kalapáccsal ütlegelni kezdte az asztalt, a kutya pislogott, a szeme pedig fénylett. "

Pl. egy érdekes cikk....:

http://www.zoldujsag.hu/cikk.php?bb=541&id=30

Egyes elméletek szerint létezik egy “hasüregi agy”, ami tulajdonképpen idegszövetek bonyolult halmaza. Talán ez lehet a magyarázata a számtalan esetben leírt, járkáló halottakról szóló mendemondáknak.

Amerikai kutatók felhalmozódott idegszövetet találtak a nyelőcső és a gyomor belső felszínén. Számításaik szerint a „harmadik agyközpont” idegsejtjeinek száma akár 100 millióra is tehető, mely több mint a gerincagyé. Elmondásuk szerint nem egyfajta egyedüli idegszövetről van szó, hanem egy olyan formációról, mely képes az információtárolásra és az egészség, illetve az érzelmek befolyásolására.
Anatómiai tény, hogy amikor a fejet elválasztják az emberi testtől, a szív még egy ideig dobog. Ez azt jelenti, hogy a test szervei bizonyos ideig még képesek mőködni. Erről szóló feljegyzéseket bőven találni akár a régmúlt időkből is.

Szentpéterváron történt meg egy döbbenetes eset, melynek több szemtanúja is volt. Egy gombászó férfi robbanószerkezetet fedezett fel az erdőben. Felkapta, ám az mőködésbe lépett és letépte a gombász fejét. A szemtanúk szerint a fej nélküli test valamiképpen még 200 métert megtett, ebből három métert egy patakon átívelő keskeny pallón.
A második világháborút túlélő katonák is meséltek olyan történeteket, melyekben lefejezett parancsnokaik további támadásokat vezényeltek az ellenség ellen, miközben fejük egyetlen izomroston függött, vagy éppen teljesen elszakadt testüktől. A történelem számtalan ilyen esetet említ.
1570-ből származó részletes leírást találtak egy orosz kolostor nem mindennapi esetéről. Kornily atya a kolostor főnöke akkoriban rendkívül népszerő volt gyógyító képessége és bátorsága miatt. Egyszer elrendelte, hogy építsenek egy magas falat a kolostor köré, hogy megvédhessék azt az ellenségtől. A cár értesült az engedély nélküli építkezésről, és haragjában személyesen ment el a kolostorba a büntetést kiszabni. Kornily atya a kapuk mellett, kezében kereszttel találkozott össze az őrjöngő uralkodóval, ám Iván engesztelhetetlen volt. Elrendelte Kornily lenyakazását.
A kivégzést az összes kolostorlakónak végig kellett néznie. Kornily feje legördült, ám ekkor rejtélyes dolog történt: a test felvette a fejet, majd megindult a templom felé. Az oltár előtt Kornily végül holtan összerogyott.
Rettegett Iván cárt letaglózta az esemény, azonnal megbánta tettét, majd gazdag ajándékokkal szeretett volna bőnbocsánatot nyerni. Az utat, melyet Kornily fejetlen teste bejárt, elnevezték „véres ösvénynek” és máig virágokkal díszítik. A mártírként számon tartott papot később szentté avatták.

Van még korábbi feljegyzés is e témában. 1386-ban I. Ludvig Bajorország királya felségárulás vádjával halálra ítélte a bajkeverő Ditz von Schaunburgot. A nemes és négy társa vérpadra került. Halála előtt a lázadó szokatlan kéréssel fordult a királyhoz – megkérte, kegyelmezzen meg társainak, ha az ítélet végrehajtása után lefejezett teste képes lesz elfutni. A király jót nevetett a kérésen, de megígérte, hogy teljesíti. Az elítélteket ezt követően egymástól nyolc méterre felsorakoztatták. Egy éles kard süvített fel a levegőben, majd Ditz von Schaunburg feje hangos csattanás kíséretében lerepült. Ezt követően a lefejezett ember teste felpattant és elkezdett rohanni, minél távolabb a vesztőhelytől. A nemes teste 32 lépés után esett össze. A király sokkos állapotba került a rémülettől, de betartotta ígéretét. A hihetetlen balesetet Isten akaratával magyarázták, aki védelmébe vette az elítélt katonákat.


Orvosi esetek

Mindezek olyan dokumentumok voltak, melyek az agy nélküli testek „rövid életét” írják le. 1935-ben New York-ban született egy csecsemő. A baba úgy viselkedett, ahogy egy átlagos csecsemőhöz illik: aludt, evett és sírt. Amikor azonban meghalt, az orvosok igencsak meglepődtek a boncolás eredményén. Kiderült, a pici embernek nem volt agya. A hihetetlen esetet tudományos rejtélyként könyvelték el.
Az újabb és újabb tények csak további fejtörésre buzdították a kutatókat. Az újabb esetek ráadásul megbízható forrásokból származtak.

A híres, német idegsebész, Haufland professzor is leírt egy esetet, melyben betege megbénult, ám egészen haláláig tiszta volt a tudata. Amikor a beteget felboncolták a professzor agy helyett gerincfolyadékot talált a koponyában.

1940-ben egy 14 éves bolíviai fiút szállítottak kórházba, a diagnózis szerint agynövekedéssel. A beteg heves fejfájásokra panaszkodott, melyek főként az éjszaka folyamán erősödtek. A fiún sajnos nem tudtak segíteni, de a boncolás döbbenetes eredménnyel zárult: az orvosok olyasmit találtak a koponyaüregben, mely egyáltalán nem hasonlított az emberi agyra. Egy hatalmas tályog töltötte ki majdnem az egész koponyát.

A kutatók szerint a „hasüregi agy” a hormonkiválasztást vezényli le stresszhelyzetekben, azaz harcra vagy menekülésre biztatja a szervezetet. Bár a jelenséget még nem tanulmányozták alaposan, nem lehet kizárni, hogy ez lehet a felelős a lefejezett testek furcsa „életéért” a halál után.

Forrás: www.mindenkilapja.hu