"..Csak valaki hozzászólásában Jézus és Édesanyja közti viszonyt nevezi furcsának. Szerintem semmi furcsa nincs ebben. Jézust küldetésének teljesítése "akadályozta" abban, hogy az embernél megszokott, - szoros anya-apa--gyermek kapcsolat a felnőtt korban is folytatódjon. Jézus lelkileg nem "hagyta magára" Édesanyját, csupán arról van szó, hogy Neki valamennyi Édesanyával kellett "törődnie". A felnőttkori szülőhöz viszonyulás egyik alapfeltétele a meghitt együttlét. Jézust pedig küldetése sürgette - ez volt a legfontosabb, ez volt a Cél..."

Kivétel nélkül olyanoknak furcsa, akik a vallás értelmét nem igazán értik, valamint a lélek, mint olyan nem tisztázott fogalom náluk. De ebben a vallás nem gyakorlása adja a meg nem értés okát, ugyanis a vallásosok között nem okoz fennakadást, hogy értelmezve legyen Jézus szülői, vagy más emberekkel létrejövő "felszínes" kapcsolata.

Mikor a tanítványokat elhívja, az egy nagyon jó példa arra, hogy "anyagi test" nem tud így hatni egy másikra, hogy otthagy csapot-papot és megy. Kell egy olyan lelki töltés, ami ezt kiváltja.

".. Mintha a lelkem nem öregedett volna meg a testtel párhuzamosan..."

A lélek örökké fiatal, az anyag az ami "lekopik". Nézz meg egy lelkileg tudatos családba született gyermeket, már elég kicsi korában "majdnem" olyan, mint a nagyok. Egy hasonló korú gyerek, egy olyan családban, ahol a lelki értékek és a tudati beállítottság erre a látásmódra nincs kifejlesztve, ott a gyermek nagyon sokáig irányított, önállóan gondolkodni nem tudó egyén marad. A jelenlegi oktatási rendszerben ez nagyon jó táptalaj arra, hogy amit tanítanak, azt beveszi, és nem is gondolkodik el rajta, hogy esetleg nem stimmel valami(mivel nem is része a tanításnak a többlet információ, mert nem rendelkezik vele). Ahol alapból lelki beállítottságúak között nő fel a gyermek, ott az olyannak hiába jönnek a tudomány állásával, tudja, hogy az hol helyezkedik el, és meddig tart a tudása. Ezért tudnak többet a lelket ismerők, mint akiknek fogalmuk róla nincs, hogy mi lehet az.