Mindenben egyetértünk, amit leírtál. Csak valaki hozzászólásában Jézus és Édesanyja közti viszonyt nevezi furcsának. Szerintem semmi furcsa nincs ebben. Jézust küldetésének teljesítése "akadályozta" abban, hogy az embernél megszokott, - szoros anya-apa--gyermek kapcsolat a felnőtt korban is folytatódjon. Jézus lelkileg nem "hagyta magára" Édesanyját, csupán arról van szó, hogy Neki valamennyi Édesanyával kellett "törődnie". A felnőttkori szülőhöz viszonyulás egyik alapfeltétele a meghitt együttlét. Jézust pedig küldetése sürgette - ez volt a legfontosabb, ez volt a Cél.

Kanyarodjunk vissza (és ezt szeretném kérni a T.Többiektől is) az eredeti témához, mert az iskolásgyermeki cívódások nem ennek a topiknak a tárgya.

Felvetnék egy számomra érdekes megfigyelést. Én már öregnek számítok. testem valamennyi szerve ehhez igazodóan működik. (Nyilván az agyam is, ha hülyeséget írok)
DE - saját önkontrollom során döbbentem rá arra, hogy lelkileg egy 20 - 25 éves fiatalember szintjén vagyok. Mintha a lelkem nem öregedett volna meg a testtel párhuzamosan. Nem kitaláció - higgyétek el. Nem is fikció. Ha nem néznék tükörbe (sajnos van otthon tükör), és félretenném a testi bajaimat (bár megtehetném), - akkor lelkileg egy fiatal ember lennék. Nem állítom, hogy ez valamiféle "bizonyíték" a Lélek és a test szimbiózisához, ugyanakkor különállásához. Mégis elgondolkoztató a tény.

Ti hogyan álltok ezzel ?

ÜGYI