A jelenlegi helyzet kialakulásában a felelősöket is meg kellene keresni, hogy vajon miért jutott ide az Európában egyik legsűrűbb hálózattal bíró magyar vasút. A 1980-as évek óta pályafelújításokat inkább nevezném kapirgálásnak, azok is inkább a villamosított fővonalakra voltak kihegyezve. A most szüneteltetésre ítélt 33 szárnyvonal ennek köszönheti sorsát, hiszen a pályaállapotokat jól jellemzi, hogy a legtöbb helyen csak jelentős sebességkorlátozással járható a pálya, aminek köszönhetően az évek során az eljutási idők jelentősen növekedtek. De ez nem csak a mellékvonalakra igaz, hiszen a harmadik évezredben nevetségesnek tűnik, hogy Bp-Debrecen-Nyíregyháza mindössze 270 km megtételéhez több mint 3 óra szükséges az IC-nek, miközben 1990-es évek elején bőven 3 órán belül volt mindez. Szóval a vállalat vezetés megpróbálta elhitetni az utasokkal, hogy minőségi szolgáltatást nyújt, csak azt kihagyták a számításból, hogy egyszer el fog fogyni a felújításra szánt pénz, és nem lesz honnan lopni a posztkommunista, vasutat még közelről sem látó, Audi A6-tal járó több milliókat kereső vezetőknek és az emberek inkább busszal vagy autóval fognak járni munkába, iskolába stb. Így is lett, lepusztult az infrastruktúra, mozdonytól személykocsiig minden, hosszabbodtak ez eljutási idők, elmaradtak az utasok, elkezdték ritkítani a menetrendet, még kevesebb utas lett, majd jött a hangzatos képlet szüneteltessük a vonalon a szolgáltatást. Miért kell mindent lerombolni, amit ősapáink nagy nagy veritékkel építettek???
Azt is elhallgatja a MÁV vezetése, hogy a szüneteltetéssel kizárólag minimális megtakarítás érhető el, hiszen egyrészről rekultiváció nélkül (pálya teljes felszedése, tereprendezés stb) folyamatosan vannak és lesznek fenntartási költségelemek, illetve a mellékvonalakon buszra terelt utasforgalom felmérések szerint valószínűleg busszal folytatja útját a célállomás elérésére. Kimondhatjuk ez település-szerkezetnek is köszönhető, ugyanis sok helyen a vasútállomás és a buszállomás között igen nagy távolságok találhatóak, ezért ezeken a helyeken aki busszal érkezik nem valószínű, hogy inkább a vonatot fogja választani továbbutazása eszközeként. Arról már nem beszélve, hogy Mo. egyes hegyvidéki területei olyan viszonyokat mutatnak - főleg télen - , hogy a vasút megszűnésével a falvak megközelítése lehetetlenül el, mert ahol a BZ kis pirosvonat még el tud menni szélsőséges időjárás között is igaz késésekkel, oda már nem biztos, hogy a busz is képes lesz erre. Kistelepülések további problémája, hogy amíg a vasúton pl. 5-6 vonatpár járt, addig a volántársaságok kihasználtságra való hivatkozással folyamatosan csökkentik a járatszámokat, akár egyik hónapról a másikra, - a MÁV ezt csak menetrendváltáskor teheti meg - és lehetetlenítve el, elvágva a külvilágtól egyes körzeteket.